Szováta heliotermikus tavai

Szovátafürdő gyógyvizeinek első írásos feljegyzése 1715-ből maradt ránk, id. Halmágyi István naplójában említi a települést, amikor a „híres hasznú” gyógyvizekről értekezik. 1780-ban Johann Ehrenreich Fichtel is megemlíti, hogy: „a szovátai tavak nem fagynak be, és nyáron a meleg meg napfény mellett olyan melegek, mint egy közepesen forró kénes fürdő”.

A Sóvidék születése, a paleogén korszak elejére az Erdélyi-medence süllyedésésre datálható, egyidejűleg a Kárpátok felgyűrődésével. A szovátai Sóhegy, a mai Cseresznyéshegy alatti mély eróziós árokban tört  felszínre, körübelül 20–22 millió évvel ezelőtt. A szűk völgyben felnyomuló sótömzs ovális alakot vett fel, és beágyazódott a környező vulkáni kőzetek közé. A szovátai Sóhegy feltörésével a mai Sebesd-patak helyén folyó víz megváltoztatta folyásirányát, és a sóhegyet megkerülve vágott magának új medret. Ezen poljék helyén keletkeztek az elmúlt évszázadokban a Sóvidék legnagyobb tavai, köztük az óriástavak legfiatalabbja, a világhírű Medve-tó.

Egy tó születése

1875 tavaszán a mai Medve-tó helyén még egy hatalmas polje terült el, amit a helybeliek „Pálné-gödre” néven emlegettek. Alját dús fű borította, ezt a mezőt „Fórika kaszálójának” nevezték. A réten a Körös-Toplica patak folyt keresztül, a rét közepén egy hatalmas ponor (víznyelő) tátongott, elnyelve a patakocskát. A helyi legenda szerint 1875. május 27-én, vasárnap, két sóőr, Kiss Sándor és Simon András a szénát gyűjtötték össze a mélyedésben. Délelőtt 11 órakor hatalmas zápor keletkezett. A víz felkapta az összegyűjtött szénát, bevitte a ponorba, eldugva azt. A víznyelőbe eldugulásával kezdetét vette a Medve-tó kialakulási folyamata. Az új tó mohón oldotta fel a környező sósziklákat, köztük azt is, mely elválasztotta az Aranybánya-patak medrét a poljétól. Végül négy évvel később, 1879-ben hatalmas robajjal, a sószikla belezuhant a mélybe. A sziklaomlás után az Aranybánya-patakja is a Pálné-gödrébe folyt, hatalmassá duzzasztva az egyre inkább kiterített medvebőrre emlékeztető új tavat. Legnagyobb kiterjedését 1881-re érte el. Mai mérete a feltöltődés következtében ennél kisebb: hossza 288 m, szélessége 132–210 m, legnagyobb mélysége 18,9 m.

A Medve-tónak tehát rendkívül sós a vize, a felszínén képződött vékony édesvízréteg hatására a napsütéstől fokozatosan felmelegszik. Ez heliotermia jelensége, mely során a tömény sós vizű tó fölött átfolyó két édesvizű patakocskának köszönhető. Ha nem volna ez az igen vékony, alig pár centis édesvízréteg a tömény sós víz fölött, a Medve-tó is ugyanúgy viselkedne (nappal fölmelegedne, éjszaka újból lehűlne), mint a világ bármelyik természetes tava.

Mivel a Medve-tó esetében azonban a felszíni édesvízréteg sűrűsége jóval kisebb, mint az alatta levő, akár 50 oC -os sós vízé. Ez a sűrűségkülönbség meggátolja az áramlási folyamatok kialakulását. Ez által a sós víz hőmérséklete a hőelnyelő zónában napról napra emelkedik, és a természetben sehol nem tapasztalt, szinte hihetetlenül magas is lehet. Ha nem lennének fürdőzők a Medve-tóban, a tó hőmérséklete meghaladná a 70 fokot! Ám a szovátai fürdőtelep megnyitása után, az intenzív fürdőzés hatására a Medve-tó sosem éri el ezt a hőmérsékletet. A legnagyobb hőmérsékleti értékeket, 35–50°C-ot a fürdőidény kezdetén mérik, az idény végére a tó hőmérséklete 25–30°C-ra csökken.

Fürdőélet Szovátán

Szováta a 20. század első éveire Erdély egyik legnépszerűbb nyaralóhelyévé vált. Az alig három évtizedes páratlanul gyors fejlődés köszönhető volt annak, hogy hazánkban a századfordulón igen kiszélesedett azt a középosztály, amely már megengedhetett magának egy fürdőtelepi nyaralást. Továbbá a modern Szovátafürdő születése szinte egybeesett az angol orvosoknak a meleg sósfürdők csodálatos gyógyhatásáról szóló elméleteinek az elterjedésével. Az érkező vendégek kezdetben vonaton csak Marosvásárhelyig, onnan kocsival utazhattak a fürdőig. A fő vonzerőt ekkor a Fekete-tó jelentette. Az országos vasúthálózat kiterjedése által 1905-től Szováta a vasúton közvetlenül megközelíthető fürdők sorába emelkedett. Fokozatosan felépülnek Szovátafürdő első szállodái is: a Petőfi Szálló, vele szemben a Rákóczi Szálló, illetve Fekete-tó körül is fürdővillák épültek.
Érdekes módon Medve-tó csak keletkezése után mintegy két évtizeddel később került a figyelem középpontjába, Sófalvi Illyés Lajosnak köszönhetően. Ő ismerte fel elsőnek az új tóban rejlő gazdasági lehetőségeket. 1894-ben villát épített a tópartra, majd minisztériumhoz fordul fürdőengedélyért, miután megszerezte a kizárólagos használati jogot maga és családja számára. Fürdővillája fölött, a mai Szováta Szálló kezelőrészlege helyén 1896-ban kezdtek építkezni a mikházi kolostor szerzetesei. Illyés Lajos tovább építette, szépítette fürdőjét, megalapítva a Medve-tóra támaszkodó Felső-Szovátafürdőt, a Géra fürdőt és a Fekete-tavat magába foglaló Alsó-Szovátafürdő vetélytársát. A veszteségees fürdőjét a református egyház 1902-ben eladta Illyésnek, aki ezzel létrehozhatta az egységes Szovátafürdőt.

Az első világháború kitörésekor teljesen kiürült a fürdő, 1916 őszén a Szováta körüli súlyos harcok és fürdőtelepre beszállásolt katonák hatalmas károkat okoztak az épületekben. Ekkor égett le a Béldi-villa, és Illyés Lajosnak a Medve-tó partján épült fürdőháza és szállodája. A háború után a magyar nemzetiségűeknek a közigazgatásból és általában az állami állásokból való eltávolításával párhuzamosan az új hatalom csökkenteni próbálta az erdélyi magyarság gazdasági erejét is. Illyés Lajos szerencsére idejében felismerte, hogy a megváltozott körülmények között már nem tudja újjáéleszteni megrongálódott fürdőjét, és ügyes húzással, még az állami kisajátítás előtt, 1925-ben eladta. A fürdőt a Nemzeti Parasztpárt jeles képviselői vásárolták meg, létrehozva a Szovátai Fürdővállalat Részvénytársaságot.

A két világháború között Szovátafürdő népszerűsítésében és Románia legdivatosabb fürdőhelyévé válásában legnagyobb szerepe a román királyi család szovátai nyaralásainak volt. A királyi család szovátai nyaralásainak rendszeressé válása után a Medve-tó partján, a mai Piroska-tó és a tóba ömlő patakok közötti partszakasz kiszögellésénél felépítik a „királynő kabinját”. A fából készült kétszintes fürdőépület félig a tóra épült, végül 1960 szilveszterén égett le máig tisztázatlan körülmények között. A bécsi döntés után újból Magyarország legnépszerűbb fürdőhelyévé vált Szováta. 1942 nyarán az idelátogatók száma meghaladta bármelyik másik erdélyi fürdő vendégeinek számát. A Szováta Fürdő Részvénytársaságot 1948 áprilisában államosították. Az államosított épületeket minisztériumok, intézmények között osztották fel, a villák nagy része az Egészségügyi Minisztérium hatáskörébe került. Az 1960-as évek közepétől egyre több nyugati turista jelent meg Szovátafürdőn.

A hetvenes évek második felében épülnek Szováta modern szállodái: a Szováta Szálló, a Mogyoró Szálló, a Bükk Szálló, illetve a Fenyő Szálló. A szállodák árnyékában sajnos a villákkal és azok felújításával senki sem törődött. Így mire a rendszerváltás után visszakerültek jogos tulajdonosaikhoz, nagy részük felújíthatatlanná vált.

Fürdő élet napjainkban

Szovátafürdő harmadik újjászületése mintegy harminc évvel ezlőtt, 1994-ben kezdődött, amikor a román sajtó tiltakozása ellenére a Fürdővállalatot megvásárolta a Danubius szállodalánc. A négycsillagosra felújított Szováta Szálló újra Szovátára vonzza a turistákat, a vízvezeték, a szennyvízhálózat, az utak, járdák, sétányok újjászületésére több mint húszmillió eurót fordított a városvezetőség. Jelenleg a fürdőben különféle balneofizioterápiás kezeléseket alkalmaznak: sósvízzel, szovátai gyógyiszappal, és egyéb fizioterápiás módszereket, gyógytornát, gyógymasszázst lehet igénybe venni. A fürdőtelepen egyre több wellness szolgáltatás, gőzfürdő, szauna áll rendelkezésre.

A Medve-tavat főként meddőségi problémák és reumatikus, és gyulladásos megbetegedések miatt keresik fel. A tó egy sós talajon élő víz, amely állandó mozgásban van, ezért gyakran tapasztalható besüppedés és földcsuszamlás. A beáramló édesvíz, és a fürdőzők miatt a tó hőmérséklete csökken, emellett naponta rendszeres időközönként pihentetik, – ilyenkor nem lehet fürdőzni – hogy a sós és édes egyensúly helyre álljon.

A közelmúltban befejezett „Só útja” projekt keretében a környezetében tanösvények és sétányok kerültek kialakításra, a proijekt célja, hogy Szovátafürdőnek sikerüljön megőrizni az „Erdély legismertebb, legnépszerűbb fürdőhelyének” járó címet.

Gönczi László

Forrás:

Korunk, 2009 (20. évfolyam, 8. szám) 2009 / 8. szám / Józsa András: Szovátafürdő

Szovátai Medve-tó