Perczel Etelka. Perczel Sándor és Kajdachy Erzsébet leánygyermeke "történelmi jelenség a magyar nő világban, mint Vörösmarty szerelmének tárgya". A serdülő lány szépsége elbűvölte a családhoz szerződő házitanítót, és szerelemre lobbantotta. Ugyanis - a költő szavaival - "tüzes a leány szép szeme", "arcza halvány rózsához hasonló", "bájt sugárzó". Vörösmarty kitartóan rajongott érte viszonzatlanul. Vörösmarty "eposzaiban és ódáiban a legnagyobb, a legtisztább alakok Etelka személyét képviselik, annak szépségét, szendeségét, erényeit tükrözik vissza". Perczel Etelka 1833-ban, huszonhat éves korában házasságot kötött a bonyhádi katolikus templomban Vojnits Barnabás 27 éves szabadkai birtokos nemessel. A Bács-Bodrog megyei Bajsa Községben, a családi birtokon éltek, de nem boldogan, ugyanis - a Perczel család véleménye szerint - Vojnits "kártyás, tivornyázó, borozó, durva modorú bácskai nemes". Etelka 1861-ben halt meg Szabadkán. A házasságból született egyetlen gyermeknek, Vojnits Erzsébetnek zaklatott élete volt: báró Rudits Józseftől elvált, a második férje (Radákovics) meghalt, a harmadik házasságát Ermel Gyula evangélikus lelkésszel kötötte. Vojnits Erzsébet végrendelkezése alapján épült fel 1903-ban a bonyhádi Kálvárián az Ermel-Vojnits mauzóleum.