Görögkeleti templom. Grábóc Tolna megyei kisközség, Bonyhádtól keletre fekszik. A török elől menekülő délszlávok több csoportban érték el hazánkat és haladtak észak felé már a XV. században. A görögkeleti szerb szerzetesek 1580-ban érkeztek ide a dalmáciai szerb Dragovity kolostorból: név szerint Pajszije, Jevsztátije, Szteván, Gerászim és Dioniszije. Grábócon ekkor már éltek korábbi csoportban idevándorolt szerb családok. Maga a település a világtól elzártan, erdővel borított dombok között bújt meg, a völgyben édesvizű forrással és patakkal. A szerzetesek az itt élő szerb családok kérésére, valamint a kedvező hely miatt telepedtek le és építették fel első fatemplomukat. Kérésükre 1585-ben Szokolovics Musztafa budai pasa engedélyezte a fatemplom helyett új templom építését, melyet kőből sárba rakva építettek fel 1587-ben, a jelenlegi helyén. A templomot a Szent Arkangyal tiszteletére szentelték fel. Krónikájukat 1593-ban kezdték írni, közel 200 éven keresztül minden fontosabb eseményt feljegyeztek. 1703-ban a kolostor elnéptelenedett, a szerzetesek nagyobb része visszatért a sisatováci kolostorba. 1711-ben Mérey Mihály szekszárdi apát visszahívta a szerzeteseket. A lerombolt templom helyén felépítették kis, vert falú templomukat, amelyet 1736-ig használtak. Ekkor megkezdték a mai téglatemplom építését: az újat a korábbi köré építették, majd elkészülte után a régi kis templomot elbontották. Az építőanyag a helyszínen kialakított téglaégető kemencéből került ki. A templom alig két év alatt épült fel, kezdetben torony nélkül. A belső munkák 1740-re készültek el, 1761-ben a torony építése is befejeződött. 1786-ban Vaszilie Osztójity szerb festő elkészítette a hatalmas ikonosztázt. 1784-ben elkészült a padozat kőburkolata és 1787-ben felépült a ma is meglévő kolostorépület.