Napló leírja a lány és családja történetét Kőbányáról menekülésük után. Rokonaik fogadták be őket Király utca 15. csillagos házba. Kijárási tilalom alatt is járt dolgozni, mint varrólány a Váci utca 46-ba. Ha az 5 óra kint érte az utcán, levette a csillagot. Egyszer le is bukott, de a rendőr csak figyelmeztette, hogy óvatosabb legyen. Leírásban kitér Sanyira is, a harmadik emeleti helyes fiúra is. Egy napon a ház lakóit elindították a Duna part felé, de visszafordították őket a Dohány utcai templom felé. Ott érte őket az este, így ott is aludtak a földön. Másnap rendőrök kísérték haza a tömeget. Egyszer egy nyilas összeterelte a 15-50 év közöttieket, hogy menniük kell a lóversenypályára dolgozni. A szöveg írója még nem volt 16 éves, de édesanyjával akart menni, így őt is kivitték. Rájuk nem került sor, hogy bevagonírozzák, így hazamehettek. Másnap menlevélért kellett menniük a svéd követségre, de nem volt kedve, így visszaemlékezőnk otthon maradt. Másodszor menekült meg. Lekerült a csillag a házról, korai öröm volt. Szálasi átvette a hatalmat és visszakerült. Egyik nap nyilasok az udvarra parancsoltak mindenkit. Csomagokkal elindították a tömeget, fegyveresek kísérték őket, aki öreg volt és elesett azt tovább lökdösték a Klauzál térig. Dobozba dobáltatták az ékszereket, pénzeket és minden értéket, majd a Rumbach utcába vezényelték őket. Beterelték őket egy kapualja, nem tudták mi lesz ott. Mindenkit kapott egy lakást, ahol várhattak. Visszaemlékező és Édesanyja a konyhán dolgozott, öccse kiszökött néha élelmet lopni. Orosz felszabadítás után mindenki rongyosan, tetvesen ment haza, ha még volt hova.