Körülményes bekerülni a magát modernnek tartó színházba. A burzsoá színház megmerevült gipszcirádáival hadakozó gerillaszínház elsőnek a vörös bársonyfüggönyt szakasztotta le, miként a lázadó Zeusz kasztrálta apját, Kronoszt. Betömték a zenekari árkot. Dacos lövészárkokból dobáltak ürüléket az olasz szerkezetű szórakoztató intézmények felé légópincékből, tornatermekből, szerelőműhelyekből. Minden módon hangsúlyozták különbözőségüket. Jelezték: ők az új színház. Megszakították közösségüket atyáik teátrumával! Ez a pulóveresek színháza lett, nem pedig az ünnepien kiöltözött polgárok szórakozóhelye. Megbotránkoztatni vágyott. Fölzaklatni érdekes közlendőivel. Leromboltak minden szobrot, közmegegyezést. Jelképük a bársonyfüggöny-nélküliség volt. A legelső hatáselemük, amellyel a néző szembekerült: a zárt ajtó. Nem fodros kötényű jegyszedőnék fogadták a publikumot, szigorúan csukott ajtók előtt kellett várakozni. Majd a kapuk megnyitása után tülekedve helyet rabolni. Kimerülten foglalt ki-ki helyet. Előre megtörték esztétikai ellenállását. A ’68-as fiatalok mára nagyszülőkké lettek. Újításaik szakállat eresztettek. A színházi gerillák elvégezték a történelmi úttisztítást. Reformjaik zöméről kiderült, hogy óságok. A tehetségesebbje forradalmi módon neokonzervatív lett. A permanens forradalomhoz odatapadók elvéreztek.