1968 forrongó tavasza fölforgatta világszerte a színházművészetet. A magas művészet és a polgári színház eszköztárába bevonták a látványos aljaműfajokat. A csepűrágóknak tekintett széptani aljanép ledöntötte az esztétikusok Bastille-ját. A párizsi egyetemisták elfoglalták az Odeon színházat. A kócevők a barokk színházépületeket. Az olaszok villanykapcsolókra hangszerelt színháza magába foglalta a képernyőket, a videoeffektusokat, az embert elkeverte az elektromos technikával. Az amerikaiak vad kabaréhatásokat vegyítettek a színházba. Kimentek az utcákra, harsogó politikai formációkkal kibővítették a színházi hagyományokat. Jérome Savary cirkuszszínházat produkált Párizsban. Kamaszos életöröm árasztotta el bolondos maszkáit. Azóta a mester besorolt az üzleti teátrumba, de a Kabaré című musical comedyből friss, magával ragadó politikai revüt formált. Bartabas idomított patkányokkal a vállán megbotránkoztatott, ma Párizs egyik legsikeresebb színházát működteti külvárosi térségen fölépített sátrában, ahol lovas színháza - a Zingaro - a száguldó lovak meg a velük érzékien összefonódó lovasok testével megvadítja a párizsi publikumot.