Érdekes adatról hallottunk a minap: a marxizmus esti egyetemének esztétika szakos művészfoglalkozású hallgatói közt legtöbb a festő és a szobrász. Ez az egyetlen tény - természetesen - kevés volna, hogy belőle messzire következtessünk. Lehetne egyszerű véletlen is, ha nem lenne szükségszerű része egy jelenségnek, amelyet egy ideje örömmel figyelhetünk meg, különösen a fiatal képzőművészek körében. Nevezetesen, hogy hasznos tettekre vezeti sokukat a felismerés: a tehetségek gazdag versenyében csupán az boldogul, aki pillanatra sem bízza magát csupán ösztöneire; hogy csak az állandó világnézeti önképzés, s a valósághoz szüntelen közeli alkotó-életforma biztosítékai az igazi művészi fejődésnek.