Lindtner Henrich és felesége - Fellinger Mária 1841-ben nyitotta meg Esztergom legelőkelőbbnek szánt kávéházát. Az akkor még földszintes épület, neobarokk belsőt kapott, melyet később 1896-ban fiuk, Lindtner János alakíttatott át. Ekkor lett az épület egy szinttel magasabb. Lindtner a továbbiakban már nem foglalkozott vendéglátással és bérbe adta az épületet, az őt addig is hasznos tanácsokkal segítő Kaufmann Ferencnek, aki később tulajdonosként is üzemeltette. 1896. június 28-án tartották az ünnepélyes megnyitót, az akkortájt "Centrálként" is hívott kávéházban. 1901-ben újabb átalakítás következett, ezúttal a belső tér újult meg szecessziós stílusban. 1902-ben nyitott terasz került a kávéház elé. Ebben az évben került az épület a Neubauer család tulajdonába, akik további fejlesztésekkel, például gázvilágítás bevezetésével korszerűsítették az épületet. 1909-ben költözött Neubauer János, volt bécsi császári királyi kamarás és családja Bécsből Esztergomba, egészen pontosan a kávéház emeleti részére. Újabb bővítések következtek, illetve jelentősen növelték a szolgáltatások körét. Nemcsak a test de a lélek igényeire is gondoltak, kulturális programokat szerveztek a minőségi szórakoztatás szellemében. Hangversenyek, irodalmi estek követték egymást, és a pezsgő kulturális élet hatására, hamarosan a város társadalmi életének fontos színterévé vált. Sajnos az első világháború itt is véget vetett a boldog békeidőknek és egy ideig zárva is volt. Az idők folyamán többen is bérelték és üzemeltették, talán a legismertebb Alberti Sándor, aki 1927-től a II. világháborúig vezette az üzletet. 1948 őszén rövid ideig népi kollégisták is laktak az emeleti lakórészen. A privatizációt megelőzően presszóként működött. A kávéházat 1978-ban, 1985-ben és utoljára 2006-ban újították fel. Ekkor kapta vissza, a ma is látható szecessziós stílusú belső terét. Az elnevezés is változott: volt Rió kávészalon, Belvárosi Kávéház és végül ismét Központi Kávéház. Üzemeltetését 2008-ban vette át a Szamos Marcipán. Talán leghíresebb törzsvendége Babits Mihály költő volt, emlékét őrzi a helyiségben kialakított Babits-sarok.

Interior of Rió Coffee Saloon at 7 Vörösmarty Street of Esztergom in 1981. Formerly Central Café, later Downtown Café, and then Central Café again.

Mr. Henrich Lindtner and his wife, Ms. Mária Fellinger, opened the most distinguished café in Esztergom in 1841. The then still one-storey building received a neo-baroque interior, which was later remodeled in 1896 by their son, János Lindtner. Then the building became one level higher. Lindtner no longer provided catering and leased the building to Mr. Ferenc Kaufmann, who had previously provided him with useful advice. On 28 June 1896, the grand opening was held in the café called "Central" at the time. In 1901 another remodel ensued, this time the interior was renewed in Art Nouveau style. In 1902, an open terrace was added in front of the café. This year, the building became the property of the Neubauer family, who upgraded the building with further improvements, such as the introduction of gaslighting. In 1909, János Neubauer, a former imperial royal chamberlain of Vienna and his family, moved from Vienna to Esztergom, exactly to the first floor of the café. Further expansions followed and significantly increased the range of services. They thought not only of the needs of the body but also of the soul, organizing cultural programs in the spirit of quality entertainment. Concerts and literary evenings followed one another, and as a result of the vibrant cultural life, it soon became an important venue for the social life of the city. Unfortunately, the First World War also ended the happy times of peace here and was closed for a while. Over time, it was rented and operated by several people, perhaps the best known is Sándor Alberti, who from 1927 was in the II. he ran the business until World War II. In the fall of 1948, folk college students also lived in the upstairs residence for a short time. Prior to privatization, it operated as a press. The café was renovated in 1978, 1985 and last in 2006. It was then that he regained the Art Nouveau interior that is still visible today. The name also changed: it was the Rio Café, the Downtown Café and finally the Central Café again. It took over its operation in 2008 from Szamos Marzipan. Perhaps his most famous regular guest was the poet Mihály Babits, whose memory is preserved in the Babits corner in the room.