Ezernyi jóindulat, de legalább annyi meg nem értés és gáncsoskodás kísérte az ötvenes évek elején azt az elgondolást, aminek végső célja a művésztelep megszervezése volt. A szervezők - helyiek és fővárosi "vásárhelyiek" - bíztak a helyi hagyományok élő és ható erejében, értékében, bíztak a várossal rokonszenvező fiatalok felsejlő művészi adottságaiban és erkölcsi hozzáállásában: az akadálygördítők viszont féltették a kibontakozó egyetemes magyar piktúrát egy viharsarki parasztváros "avult" realizmusától, mi több: narodnyik törekvéseitől. A nemes szándékú törhetetlen akarat azonban meghozta gyümölcsét; nem telt bele másfél évtized és Németh Lajos "Modern magyar művészet" című 1968-ban megjelent alapvető munkájában már ezt a sort találjuk: "Az új hódmezővásárhelyi iskola új tartalommal töltötte meg a korábbi fejlődésben oly fontos helyet elfoglaló alföldi iskolát." Igen: vásárhelyi iskolát... Ma negyedszázada, hogy megalakult a vásárhelyi művésztelep. Érdemes rá, hogy kezdetére visszapillantsunk, éppen érdemeire és az általa kibábáskodott értékekre való tekintettel. Újságcikk : Csongrád megyei Hírlap, 1978. augusztus 13.