Műhely, iskola, mozgalom, tendencia - nem ismeretlen fogalmak a művészetek - különösen nem a képzőművészet - szerteágazó műfajainak világában. Az a huszonöt év, amely alatt a vásárhelyiek idáig jutottak - magyarul: a megtett út - nem volt könnyű és nem volt egyenletes. Olykor nehéz volt elfogadni és elfogadtatni a realitást naponta, hetente havonként nem születnek - nem is születhetnek - mindenki által hitelesített remekművek. Ami azonban a lényeget, a vásárhelyi eszmeiséget - úgymond: vásárhelyiséget - illeti, ebben nem volt törés. Ha voltak akik ennek nyomait olykor-olykor felfedezni vélték, tapasztalhatták, hogy ezeket újabb és újabb értékálló alkotások nem áthidalták, hanem cáfolták. Ez a negyedszázadra visszatekintő kiállítás a maga monumentalitásával korántsem biztos, hogy mindenki számára egyöntetűen bizonyítja a vásárhelyiek történetiségének jelentőségét. A tárlaton szemlélődőnek feltétlenül rá kell jönnie, ha egy kissé is járatos az utóbbi évtizedek képzőművészeti életében, hogy kizárólagosan a vásárhelyiek azok, akik nemcsak próbálkoztak, hanem magas szinten meg is örökítették mezőgazdaságunk szocialista átalakításának-átalakulásának olykor drámai, olykor helyeslő visszhangját, sőt: az ebben a folyamatban fel-felbukkanó emberi esetlegességeket is. Olyan érdeme ez a vásárhelyi közösségnek, amelyet nem meglátni, nem értékelni, a szocialista eszmeiségre törekvésben nem méltányolni egyenlő a képtelenséggel. Nem ok nélkül való, hogy e művek születésének éveiben a vásárhelyi iskola köz- és gyűjtőpontja - főleg - festészetünknek. Újságcikk : Csongrád megyei Hírlap, 1979. június 17.