Tisztelt Szerkesztőség! A Művészet 1978/12. számában egy sor írás tárgyalja a vásárhelyi művészet problémáit. Ezzel kapcsolatban csak egyetlen írásra akarok néhány megjegyzést tenni, nevezetesen Dömötör János (továbbiakban: cikkíró) A vásárhelyi tárlatok negyedszázada című cikkére, mivel ez engem is érint, és különböző okok miatt nem mehetek el mellette szó nélkül. A cikkíró a XXV. Vásárhelyi Őszi Tárlat ürügyén engem is megemlít - sőt még meg is dicsér - és a nagy nyilvánosság előtt egyértelműen úgy állít be (nem ez az első eset) mintha én a mai napig is rendszeresen kiállító művész lennék Vásárhelyen. Ez azonban nem felel meg a valóságnak: már tizenöt éve nem állítok ki és nem veszek részt ebben a képzőművészeti vállalkozásban. Ezt a cikkíró is pontosan tudja, mégis fölhasználja a nevemet, munkámat, és épp akkor takarózik velük, amikor a hazai kritika egyértelműen megkérdőjelezi a vásárhelyi művészetet. Bár egy városban éltünk, a cikkíróban, sem mint művészeti csoport titkárában, sem mint múzeumigazgatóban, a tájegység művészeti ideológusában és "művészettörténészében" nem tudtam olyan támogatóra találni, aki hatalmával és befolyásával azt a a szándékomat segítette volna, amely a hibák feltárásával, a komoly és tárgyilagos elemző munkával elejét vehette volna a bajok elhatalmasodásának. Újságcikk: Művészet folyóirat, 1979. novemberi száma