" Múlékony természetünkben arra törekszünk, hogy valami maradandót alkossunk. Enyészet vesz körül minden oldalról, alig van időnk arra, hogy a virág megnyílásában gyönyörködhessünk s azt már fonnyadni látjuk, hogyne kecsegtetne ebben a múlékony világban az örökzöld babér? Akár a költő és a művész, aki képzeletének sugallatára alkotja műveit, akár a higgadtabb és gondolkodásnak fegyelmezettségére büszke tudós is egyaránt ilyen vár jutalmul, amikor szellemi munkájának eredményeit közzétéve a maga alkotását s azzal a maga nevét az enyészettől megóvni törekszik... E hit nélkül talán nem is volna tudomány, s emberiség haladása csak azon ügyességének fejlesztésében nyilatkoznék meg, melyekkel a pillanat szükségleteit ki tudja elégíteni. " ( Eötvös Lóránd)