Derűs polgári idill, különbéke, az életöröm festészete jellemzi Márffy művészetét. Az egykorú szakirodalom lírai impresszionistának, és expresszív naturalistának nevezi őt. Márffy művészete a harmincas években teljesedett ki. A kostruktivizmus és a dekorativitás kettőssége mindvégig jelen volt képein, de korszakunkban az utóbbi tendencia megerősödése jellemezte inkább. Par excellence festő volt, színekkel oldott meg mindent. Az állandóság érzését ébresztő szerkezeti rendet hiába keressük képein. Nem fogalmazta át úgy a valóság színeit, mint tették a fauves mesterei, de a színek izgatottá, pihegővé váltak ecsetje nyomán. A spontán lendületű, ideges ritmusú változatosságból, a lilától áthatott színek és a fény nászából alakult ki Márffy egyéni stílusa.