Az erdélyi Kovács Andrásnak ez a rendhagyó műfajú és tartalmú könyve egyike a legjelentősebb művészi vállalkozásoknak az utóbbi években. Évszázados tényekről szól benne az utolsó tanú, aki még vallomást tehetett a székely zsidózók perében. Egy olyan népi szellemi áramlat tragédiás történetét beszéli el a szerző a belső láttatás, a személyes részvétel és az átélt tragédia hangján, amelynek titkát sokan és sokféleképpen próbálták megközelíteni - hogy csak Kemény Zsigmondot, Móriczot vagy Bözödi Györgyöt említsük - , a székely szombatosok történetét.