Szénási János fazekas kiállítása Egy hétig a Metripond Művelődési Házban láthatták az érdeklődők Szénási János fazekas első önálló bemutatkozását, majd ugyancsak egy hétig az Alföldi Porcelángyár ad helyet munkáinak. Szénási János a mai vásárhelyi fazekasok fiatalabb generációjának tagja. Az általános iskola elvégzése után a Majolikagyárba jelentkezett, ahová előbb csak próbaidőre, majd ipari tanulónak vették fel. Itt tett szakmunkásvizsgát, és itt dolgozott tíz évig korongosként, miközben elvégezte az építőanyagipari technikumot. 1968-tól az Alföldi Porcelángyárban volt művezető. A gyári munka azonban nem elégítette ki. Fokozatosan kiépített egy önálló műhelyt, ahol maga készítette az égetőkemencét, a kisebb kéziszerszámokat, családi segítséggel pedig a korongot. 1980-ban ipart váltott. Kezdetben csak kereskedőknek dolgozott, egyszer kiégetett, félig kész edényeket adva el, amit máshol díszítettek. Előrehaladást jelentett a munkájában a mázak használata, amelyeket először aratókorsókon alkalmazott, azok száját mázolva. Árkínálatát kisebb játékokkal, vázákkal bővítette. Kemény munka árán jutott csak a mester az anyag megfelelő kezelésének titkához, amely titkot maga is, az idős fazekasokhoz hasonlóan féltve őríz. Jó anyagért az ország távoli részeire is elmegy, hogy saját kezűleg bányássza ki. Mára az edényformák széles választékát találjuk műhelyében, változatos díszítéssel. Különösen szépek a hagyományos díszítési móddal, az írókázással készült munkái, amelyek mellett vannak karcoltak és rátétes díszítésűek. Tudatosan ismerkedett a helyi népi kerámia hagyományaival, a régi edényformákkal, motívumokkal, a szakirodalmat és a Tornyai János Múzeum kerámiagyűjteményét tanulmányozva. Kiállításának számos darabja tükrözi ezt a hatást, törekvését a vásárhelyi fazekashagyományok őrzésére. Ezek közül is kiemelkedőek a csúcsi mesterek munkáinak színvilágát idéző, fehér alapon kék írókás butellái, korsói, tálai, tányérai. Munkái és vallomásai egyaránt a mesterség szeretetéről tanúskodnak.