Meditatív jegyzetlapok Vásárhelyről Realista látás - festői szabadság Vásárhely a történelmi múltban a sajátos kelet-közép-európai mezővárosi fejlődés útját járja. Az első jelentősebb alkotó, aki változást hozott a városba, Tornyai János volt. Itt született és élt egészen 1920-ig és a 30-as évek közepén vissza is tért ide. Elindítója lett az alföldi realisták néven számon tartott képzőművészeti irányzatnak. Ennek, s benne Tornyai munkásságának lényegét az jelentette, hogy őszintén szóltak az akkor legnépesebb társadalmi osztály, a parasztság életéről. A maga eszközeivel ugyanezt tette Koszta József és Nagy István. Az alföldi realisták a parasztságról, annak életéről, sorsáról szóltak műveikben, velük párhuzamosan Derkovits és Dési Huber viszont a munkásosztály képzőművészeti megjelenítői voltak. A két világháború között a város kulturális és művészeti életében a Tornyai Társaság megalapítása után következett be élénkülés. Ennek néhány képzőművészeti vonatkozása: Kohán György megjelenése és a helyi művészeti életbe történt bekapcsolódása. Vásárhely 1944. október 8-án szabadult fel, és még tíz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az akkor is egymástól elkülönülten létező csoportokat a vásárhelyi őszi tárlat munkaszervezetileg egyesítse 1954-ben. Ezeknek a csoportoknak, folyamatoknak négy iránya figyelhető meg. Éltek és dolgoztak művészek Vásárhelyen. Ezeket a csoportokat, forrásokat fogta egybe, egyesítette a vásárhelyi őszi tárlat, melynek elindításában fontos szerepet töltött be a múzeum akkori igazgatója Galyasi Miklós. A hagyományokhoz kötődő hűségük a realista látás és megjelenési módban is nyomon követhető. Ez a szélesebb értelemben vett realizmust jelenti, amely a valóságból indult ki. A látott világ ad számukra élményt, de nem a foncsor szenvtelenségével, s nem a fényképezőgép lencséjének objektivitásával mutatják meg, hanem újjáteremtik, átköltik azt, saját egyéniségüknek, világnézetüknek, életérzésüknek, gondolkodásuknak megfelelően.