Balázsovich László építhette a család első pusztamonostori rezidenciáját, amelyet kisebbik fiáról később Balázsovich Ernő-féle kúriának neveztek. Az első kúriát lebontották és a ma látható újabb épületet Balázsovich László idősebb fia, Oszkár emeltette a 19. század utolsó negyedében. A két épület közös parkkal rendelkezett: ezen új kúria a park országút melletti részében állt, melyet egy kocsi- és gyalogkapuval ellátott díszes téglakerítés választott el az úttól. A régi épület pedig távolabb, a park belsejében húzódott meg. 1928-ban, a utód nélküli Balázsovich Oszkár életjáradék és eltartási szerződés fejében birtokát az egri érsekségnek adományozta. Az érsekség a Krisztus Királyról nevezett Népművelő Társasága apácarendnek engedte át a birtokot. A kúriában lett kialakítva a rend anyaháza. A birtok jövedelme pedig az 1933-ban létrehozott alaptívány tőkéjét képezte. A 2. világháború végén a település frontvonalba került, az apácák gondozták a sebesülteket. Az 1940-es évek második felében a kommunitsa berendezkedés antiklerikális fellépése következtében feloszlatta a rendet és az épületet államosította. A kúriát és a melléképületeket helyi termelőszövetkezet 1950-től gazdasági célra használta. 1954-ben újra közművelődési feladatot kapott az épület. itt rendezték be a művelődési házat és a községi könyvtárat, amely ma is az egykori rezidencia helyén működik. A kúria parkjában focipályát létesítettek.