Az eredeti Erzsébet lánchíd a magyar hídépítő mérnökök és a hazai ipar egyedülálló teljesítménye volt. Átadását követően csaknem negyed századig rendszerében világrekorder, hetven éven át Duna-rekorder, és az egyetlen olyan híd, amely a folyót 290 m-es középnyílásával mederpillér nélkül ívelte át. A kiviteli terveket a Kereskedelemügyi Minisztérium hídosztálya készítette Czekelius Aurél irányításával, a Kherndl Antal műegyetemi tanár által kidolgozott statikai számítási rendszer szerint. A láncokat, a sarukat, a lehorgonyzásokat Gállik István, a merevítőtartót és a pályaszerkezetet Beke József mérnökök tervezték. A híd esztétikai megjelenése Nagy Virgil építész munkáját dicséri. A hidat 1903. október 10-én adták át a forgalomnak. A híd a második világháború áldozatává vált: 1945 januárjában a visszavonuló német csapatok felrobbantották. A helyette épült, 10 méterrel szélesebb kábelhidat 1964-ben adták át Sávoly Pál (Budapest, 1893. január 30. – Budapest, 1968. december 20.) Kossuth-díjas (1955) mérnök, statikus, UVATERV szakági főmérnök, Állami Díjas (1965) tervei alapján.