A folyóparton épült, a Duna Gőzhajózási Társaság újpesti személy-hajóállomása mellett (az ipari kikötő és a hajógyárak a hídtól északra voltak). Az „északi vasúti összekötő híd” város felé eső tövében volt a kikötő, mellette a parton pedig a vendéglő – alig 2-300 méterre az ekkor még nem létező Illik halászcsárdától. Kedvelt kirándulóhellyé vált Újpest, mivel a Széchenyi által 1840 utáni években kezdeményezett hajóállomás rendszeres járatot biztosított a Vigadó tértől. Másrészt a lóvasút is kijárt idáig a Kálvin tértől – igaz mindkét jármű elég hosszadalmas utazást jelentett akkoriban. Ettől azonban az utasok sokkal szomjasabbak és éhesebbek lettek. A vendéglőst sajnos nem ismerjük, az éttermet valószínűleg a DDSG tartotta fenn és bérlőkkel üzemeltette. A hangulatot azonban igen, hiszen a bemutatott képeken is látszik a vendégek polgári öltözete, a pincérek és a személyzet eleganciája, valamint az, hogy a kerthelyiség szinte „belenyúlt a Dunába”. A kert végéből indult a kikötő-híd, melyen a vendégek a hajókról a partra léphettek, illetve a kerítés tövében volt a kikötő-stéget kitámasztó egyik hatalmas dock-rúd is. A Népsziget Budapest városrésze a IV. és a XIII. kerületben, nevezik még Újpesti-szigetnek vagy Szúnyog-szigetnek is. Mintegy 2 km hosszú, sziget az Újpesti vasúti híd két oldalán. A Duna folyam egyik szigete volt, ma félsziget. Minden oldalról a Duna határolja, kivéve a Zsilip utcát. Az ipari létesítmények mellett a kikapcsolódás is fontos részét képezte egykor a Népsziget-programnak: a nyugati oldalon, a hajózást segítő kőépítmények mellett szabadstrand működött. Sok vállalat ide telepítette az üdülőjét. Mára az épületek nagy része elhagyatott és üres a terület rendezetlen. (www.melyenszanto.blog.hu/2016/03/05/kertvendeglok_mar_ujpest_sem_a_regi)