Helytörténeti kirándulás Újpesten

Újpest pár év múlva megalakulásának 200. évfordulóját ünnepli. A megyeri pusztából szinte évtizedek alatt nőtt ki egy virágzó település, a századfordulóra már jelentős iparvárossá vált gyorsan növekvő lakosságszámmal, tömegközlekedéssel, kiépített infrastruktúrával, kulturális élettel. Kiállításunkban a teljesség igénye nélkül vesszük górcső alá a századelő szecessziós stílusú, ma is álló épületeit, amelyek különleges atmoszférát teremtenek az időközben gombamód szaporodó lakótelepek uralta Újpesten, 1950-től Budapest IV. kerületében.

A homokpusztától a városi rangig

grof_karolyi_istvan_705273.jpgÚjpest története gróf Károlyi István fóti földbirtokos idején kezdődött 1831-ben, akinek a megyeri puszta is birtokai részét képezte. Az első telepes Mildenberger Márton volt, aki engedélyt kapott a gróftól, hogy a mai Újpest-Városkapunál elterülő lakatlan homokos területen serfőzőházat és -kimérést hozzon létre. Ettől az évtől a tehetősebb polgárok többen béreltek telket a gróftól szőlőültetvények kialakítására. A szőlőtelepítés azonban nem volt eredményes, ezért Károlyi gróf iparosokat és kereskedőket hívott nemzeti és vallási hovatartozástól függetlenül. Így emeltetett lakóházat Mildenberger mellett a Lőwy Izsák, a későbbi község első bírója és Neuschloss Bernát, a majdani Újpest első pénztárnoka. A Lőwy család bőrfeldolgozó üzemet hozott létre, Neuschlossék fatelepet. Az 1838-as árvíz elpusztította, illetve megrongálta házaikat, azonban ezt követően számos vállalkozó kedvű betelepülő érkezett.

1840-ben Károlyi gróf kiadta Új-Megyer község Alapító Oklevelét, egy évvel később már Újpestként hivatkoztak a településre. A község kedvező földrajzi helyzetének, Pest és a Duna közelségének is köszönhető gyors prosperálást az is jelzi, hogy az 1830-as években még homokpusztaként létező terület 1907-től már városi rangot kapott. Újpest történelmének kiemelkedő politikusa volt Ugró Gyula, aki 1906-ban a nagyközség főbírója, majd Újpest város első polgármestere volt 1911-ig. Ez idő alatt Újpest a negyedik legnagyobb iparvárossá fejlődött, de az infrastruktúra is jelentős változáson ment át ekkor: a villanyvilágítás, a vízvezeték, a csatornázás adta előnyöket már élvezhették az itt lakók. A lakosság 1890-ben több mint 23 ezer fő volt, húsz évvel később kétszer ennyi. Számos kisiparos és kereskedő tevékenykedett itt, illetve a századfordulón már üzemeltek a nagyobb gyárak: az Egyesült Izzó, a Mauthner Bőrgyár, a Wolfner Gyula és Társa Bőrgyár és a Magyar Pamutipar Rt. 1910-ben az újpestiek fele munkásként kereste a kenyerét.

elso_pesti_lovasut_328449.jpgGyors tempóban fejlődött a közlekedés is. 1846-ban indult el a vasúti közlekedés a Pest-Vác vonalon, amelynek megállója volt Újpest és Palota határán, az állomásépület 1871 óta áll a mai helyén. 1866-ban az első pesti lóvasút a Széna tér (jelenleg Kálvin tér) és a mai Újpest-Városkapunál lévő indóház között járt. A Váci úti lóvasutat az 1890-es években felváltotta a villamos, 1896-ban már a kocsiszín épülete is állt a lóvasút istállóinak helyén. Napjainkban az indóház és a kocsiszín renoválva, bár más funkciót betöltve emlékeztetnek a tömegközlekedés e korai szakaszára.

A városháza

istvan_utca_9391.jpgAz újpesti városháza Budapest legszebb önkormányzati épületeinek egyike. A szecessziós jegyekkel rendelkező eklektikus stílusú palotát 1899-ben kezdte építeni Schreiber Gyula építési vállalkozó Böhm Henrik és Hegedűs Ármin tervei alapján. Egy év múlva már készen állt a pompás tornyos épület – a mai képétől eltérően üzletsorral, kávéházzal a földszintjén, de itt kapott helyet a járásbíróság és a tűzoltóság is. Eredetileg világos mészkővel díszített vörös színben tündökölt, a ma jellegzetes zöld tetőcserepek is vörösek voltak. A homlokzaton őrködik Roland vitéz, aki a város kapott jogait és az igazság érvényesítését felügyeli, a szobor kihelyezésével egy német hagyomány került felelevenítésre.

Századelőn épült emblematikus épületek a városközpontban

Diamant-palota

Újpestről általában egy munkásnegyed jellegű kép él az emberek fejében, illetve a lakótelepekre asszociálnak sokan. Azonban áll még néhány palota, amelyek felidézik az egykori polgári világ hangulatát. Újpest-Központ egyik legjellegzetesebb épülete a sárga színű Diamant-ház, amely az út túloldalán lévő Újpesti (egykori Állami) Áruházzal különös kontrasztban mutatja be Újpest kettősségét, ahol a századeleji polgárság és a szocializmus öröksége egyaránt jelen van. Az Árpád út és az István út kereszteződésében lévő szecessziós Diamant-palotát 1905 és 1914 között építette Diamant Ignác bútorkereskedő. A család bútorüzlete az alsó szinten volt, a húszas évektől Meinl csemegeüzlet költözött a helyére. Jelenleg az épület alsó része árkádos gyalogos átjáró a nyolcvanas években épített metróaluljáró kialakítása, és ezzel együtt a városközpont átépítése miatt. Az Árpád utat még többször fogjuk említeni, hiszen ez volt Újpest egykori főutcája, 1896-ig Fő út néven volt ismeretes, a Millennium apropóján kapta jelenleg is használt nevét.  

Elite Kávéház és Szálloda

elite_szalloda_kavehaz_569915.jpgA Diamant-ház mellett egy utcányira, az Árpád út és a Mártírok útja által határolt sarkon állt Újpest első szállodája. Építője a városházánál már említett Schreiber Gyula volt. 1899-ben nyitotta meg kapuit a Központi Szálloda, a tízes években Elite Kávéház és Szálloda néven működtette Balog Ármin. A felsoroltak közül kissé kirí, mivel mai formája már nyomokban sem emlékeztet az egykori egyemeletes, eklektikus stílusú, attikafallal és sarokerkéllyel díszített épületre. Két szint ráépítésével lakások kaptak benne helyet, az utcafrontra egykor Népbüfé nyílt.

apollo_haz_639042.jpgApolló-ház

A szintén szecessziós Apolló-ház 1910-1911-ben készült el az Árpád út 77. szám alatt. Radó Gábor tűzifa- és kőszénkereskedő tulajdonában állt az államosításig. 1912-ben az épületben megnyitotta kapuit a Vigadó kávéház és az Apolló mozi. A mozi több mint 80 éven át gondoskodott az újpestiek szórakoztatásáról, a hatvanas évektől Fény mozi néven, a kilencvenes években Luxra átkeresztelve egészen 1998-as bezárásáig. A háromemeletes ház falai között sok minden történt: a húszas években az Újpesti Napló szerkesztőségének adott otthont, a negyvenes években a helyi nyilas párt székháza volt.

Cyklop-ház

Az István úton, az Újpesti Áruház másik oldalán 1928-ban készült el késő szecessziós stílusban a Cyklop-ház, három emeleten eredetileg 30 többszobás lakással. Nevét a kivitelező Cyklop Építő és Ingatlanforgalmi Rt.-ről kapta, és amelynek sok budapesti bérház, illetve az 1924-ben épített VII. kerületi parkolóház, a 250 férőhelyes Cyklop Garage köthető a nevéhez. Az újpesti Cyklop-bérház földszinti üzlethelyiségeinek bérlői között volt a helyiek körében népszerű, 84 éven át üzemelő „Antal hentes”, vagy a kerületben közel 40 éve szintén jól ismert, jelenleg is nyitva álló Harangvirág cukrászda. 

Az eltűnt színház és a köddé vált villamossínek

abc_aruhaz2_263088.jpgMár nagyon kevesen emlékezhetnek rá, hogy a központban állt a Blaha Lujza Színház. A szecessziós épület 1905-től a mai István út és Munkásotthon utca által határolt területen várta a szórakozni és kulturálódni vágyó újpestieket. A színház látogatottsága hullámzó volt, fénykorában Jászai Mari, Latabár Kálmán és Blaha Lujza is fellépett a színpadán. Az utolsó előadásokra 1947-ben került sor, nem sokkal később lebontották a rossz állapotban lévő épületet. 1969-ben élelmiszerüzlet nyílt a helyén, amely azóta is funkcióját betöltve működik ott.

kozponti_szalloda_kavehaz_461507.jpgHa a városközpont a téma, nem mehetünk el szó nélkül a jellegzetes Tatra T5C5 típusú 12-es és 14-es villamosok mellett, amelyek 1980-tól napjainkig koptatják – többek között – az István út sínjeit. A Váci útról érkező és az Árpád úton végighaladó, a Nyugati pályaudvart és Rákospalotát összekötő 55-ös, illetve a Megyeri csárdát Rákospalotával összekapcsoló 10-es villamosnak már nyoma sincs, a nyolcvanas években megszűnő járatok vonalán a síneket már régen felszedték. A Pest felé vezető villamosvonalat felváltotta az M3-as metró, amelynek építése okán, a kiszélesített utakkal és az útban lévő házak elbontásával 1990-re teljesen átalakult az Árpád út és Újpest-Központ képe.

Egy legendás nagyvendéglő, a Brúnó

brunovszky_vendeglo__573328.jpgAz idősebb Brunovszky József által alapított nagyvendéglő távolabb esik a már ismertetett épületektől, azonban a kultikus helyszín megkerülhetetlen, ha Újpestről van szó. Az újpest vasútállomással szemben található eklektikus stílusú kúria építésének idejét pontosan nem tudjuk, valószínűleg az 1875 utáni évekből származik, 1888-ban már Bossányi László, Újpest országgyűlési képviselőjének tulajdonában állt. A Brunovszky család étterme 1912-ben nyitotta meg kapuit, miután Istvántelekről átköltözött ide, a frissen kialakult üdülőövezetbe, a rákospalotai Villasor tőszomszédságába. 1916-tól, Brunovszky József halála után felesége, Lorbezsbeck Rozália vette át az intézmény vezetését, akinek újraházasodása után a szintén vendéglős férj, Gaál Jenő igazgatta a híres helyet. 1938-tól az ifjabb Brunovszky József nevéhez hűen vitte tovább a családi vállalkozást. 

brunovszky_vendeglo_573022.jpgA vendéglőnek óriási kerthelyisége volt, összesen 2500 főt is vendégül tudtak látni, a megyeri lóversenyek pedig tömegeket csalogattak az árnyas fák alá. A hangulatos étterembe egész Budapestről kijártak, voltak itt lakodalmak, bálok. Híres törzsvendége volt Halassy Olivér olimpiai bajnok vízilabdázó. Az egyik legnépszerűbb fogás a jókora kerti akváriumból frissen fogott halból készült, illetve a specialitások közé tartoztak a frissensültek is, de nemcsak enni lehetett itt: kávéháza, kártyaszobája ideális helyszíne volt baráti és hivatalos találkozóknak egyaránt. Az államosítás idején elvették a Brunovszky családtól a legendás helyet, amely továbbra is étteremként funkcionált Újpesti Népkert néven. A rendszerváltás után a család nem kapta vissza a villaépületet; bútoráruház és egyéb vállalkozások működtek itt, majd elhagyatva állt, jelenleg pedig felújítása zajlik.

TEJ

Forrás:

Ádám Tamás - Bangha Katalin (szerk.): Újpest akkor és most. 2012-2014.

Derce Tamás, dr.: Újpest nagyközség rendezett tanácsú várossá alakulása 1907-ben. In: Újpest Helytörténeti Értesítő, 1994. 5. sz. 2-13. p.

Hirmann László (főszerk): Újpest lexikon. 2002.

Kovács Ákos: Az újpesti Városháza története. In: Újpesti Helytörténeti Értesítő, 1995. 1. sz. 14-17. p.

Kőrös Anikó: Újpest utcaneveinek története. In: Újpesti Helytörténeti Értesítő, 1999. 1. sz. 9-14. p.

Lőrincz Róbert: Az egykori Villasor, a mai Vécsey Károly utca neves lakói, 1. rész. In: Újpesti Helytörténeti Értesítő, 2014. 4. sz. 8-10. p.

Sipos András (szerk.): Dokumentumok Újpest történetéhez 1840-1949. Budapest, 2001. Hungaricana Könyvtár

Újpest község eredete. Holló Mihály feljegyzése a Historia Domus-ban 1845-ből. In: Újpesti Helytörténeti Értesítő, 1994. 1. sz. 2-3 p.

Ajánló

További tematikus virtuális kiállításaink