A Városházát követő (ma már) négyszintes klasszicista stílusú palota névadója Zsótér János, Szeged akkori legnagyobb hajótulajdonosa, gabonakereskedője. Az épület alapjait 1840-ben rakták le, azonban csak majd 30 évvel később, 1866-ban készült el. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején az épület katonai kaszárnyaként és kórházként funkcionált.Innen intézte az ország ügyeit 1849 júliusában Szemere Bertalan (Vatta, 1812. augusztus 27. – Pest, 1869. január 18.) a Magyar Királyság 2. miniszterelnöke és menekült kormánya. Akkoriban már Zsótér János fia, Andor volt az épület tulajdonosa. 1879. március 11-12-éra virradó éjszaka Mikszáth Kálmán (Szklabonya,[1] 1847. január 16. – Budapest, Józsefváros, 1910. május 28. magyar író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Kisfaludy Társaság és Petőfi Társaság rendes tagja, a Budapesti Egyetem tiszteletbeli bölcsészdoktora.), mint a Szegedi Napló munkatársa e ház első emeletéről nézte végig a szegedi árvíz katasztrófát, és elsőként tudósított a helyszínről. Jelenleg az épületben van a Magyar Államkincstár helyi irodája és a polgármesteri hivatal adóosztálya. A Szeged Étterem és itt működött az egyik legnagyobb múlttal rendelkező szórakoztató létesítmény, a mára már bezárt Korzó Mozi (Vörös Csillag Mozi). A városháza szomszédságában a Szeged Étteremnek a tér felé nyíló terasza nyáron igen kedvelt a turisták körében. Az éttermet 1930-ban alapította a Tombácz-család. 1961-ig a neve is Tombácz Étterem volt, majd 1970-től állami tulajdonba került. Az éttermet ekkor nevezték el Szeged Étteremnek. A rendszerváltás után pár magánszemély is üzemeltette, majd 1995 környékén bezárt. Három éves tervező- és építészmunkák eredménye a végső kialakítás, amelyben helyet foglal egy századfordulós hangulatot idéző kávéház a földszinten, a pincében kapott helyet a műemléknek minősülő étterem és az angol stílusban berendezett bár is. (egykor.hu)

restaurant