Rezi Gyöngyösi Betyár Csárda
Rezi község Zala megyében, a Keszthelyi járásban. Rezi Keszthelytől 8 kilométerre északra, a Keszthelyi-fennsík belsejében helyezkedik el. Nyugatról, délről és északról erdőségek, keletről szőlős domboldalak övezik a községet. A faluba Cserszegtomaj – Keszthely felől lehet közúton eljutni, illetve egy kis forgalmú bekötőút vezet a Keszthely–Zalaszántó–Sümeg mellékútra. Sűrű autóbusz-összeköttetésben áll Keszthellyel, illetve a település központjától egy kilométerre fekvő zalaszántói mellékúton Sümeggel is. Az 1990-es évek végén a település ismét fejlődésnek indult. Ezúttal az idegenforgalom vált Rezi elsődleges profiljává, amelyben fontos szerepet játszik egyrészt Keszthely és Hévíz közelsége, másrészt kedvező adottságai a falusi turizmus számára. A település komoly borkultúrával rendelkezik Gyöngyösi Betyár Csárda Hévízről Zalaszántó felé vezető út (Sümegi utca) mentén, egy földút és a Sümegi utca sarkán - Rezi külterületén - található nádfödeles épület, amely a bakonyi és zalai betyárok egykori kedvenc tartózkodási helye volt. 1728-ban épült. Nevét a közelében csörgedező Gyöngyös-patakról kapta, amely a partján álló nyárfákon élősködő fagyöngyről lett elnevezve. A csárdával szemben a patakon korábban négy malom is állt. Ma már csak egyet, az úgynevezett Bika-malmot láthatjuk. Eredetileg a Festetics uradalom vadászháza volt, később csárdává alakították, tulajdonosai sűrűn változtak. A csárda kőkerítéssel körülvett, zárt udvarán több építmény látható: az eredeti, régi csárda, a volt istálló épületében kialakított étterem, az újból helyreállított kocsiszín és az eredeti állapotában megmaradt gémeskút. Minden ajtaját és a vasrácsos ablakokat rezi homokkőből gondosan faragott keret díszíti. Északra néző fala teljesen egybeépített, semmiféle nyílás nincs rajta, így védte a ház lakóit a hideg északi szelektől. Az épület keleti végén volt a kamra, a padlásfeljáró és a féltető alatt a pincelejárat. Műemléki védelem alatt áll. A Gyöngyösi csárda ma is várja a vendégeket. Az egykori ivószobát a régihez hasonló gerendás-deszkás mennyezet díszíti. Látható az alul deszkából, felső részén lécekből ácsolt kármentő is, mely a csaposnak és italainak egyaránt védelmet nyújtott a duhajkodó betyárok elől. Mellette található az eredeti, ma már belülről fűthető búbos kemence. A pitvarra nyílik a volt lakószoba is, melyben vendégeket is fogadnak. A falakat a betyárok ellen kiadott eredeti körözőlevelek, betyárokat ábrázoló rajzok, és egyéb tárgyak díszítik. Láthatunk még egy korhű, betyárok által használt fegyvert is.
Cím(ek), nyelv | |
---|---|
nyelv | magyar |
Tárgy, tartalom, célközönség | |
tárgy | MKVM |
tárgy | vendéglátás-történet |
tárgy | vendéglátóipar |
tárgy | csárda |
tárgy | gémeskút |
tárgy | nádtető |
Személyek, testületek | |
kiadó | Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata |
Tér- és időbeli vonatkozás | |
kiadás/létrehozás helye | Budapest |
térbeli vonatkozás | Rezi |
az eredeti tárgy földrajzi fekvése | Budapest |
időbeli vonatkozás | 1970-es évek |
Jellemzők | |
hordozó | papír |
méret | 10 x 15 cm |
kép színe | fekete-fehér |
formátum | jpeg |
Jogi információk | |
jogtulajdonos | MKVM |
hozzáférési jogok | Kutatási engedéllyel hozzáférhető |
Forrás, azonosítók | |
forrás | MKVM |
leltári szám/regisztrációs szám | VF_287 |
leltári szám/regisztrációs szám | VIP_30_b_U |