A szenteltvíztartók és a népi vallásosság. A katolikus parasztság házain kívül-belül tükröződött az ott élő család vallása. Az épületek oromzatán vagy a a kémények tetején keresztek álltak, a barokk díszekkel ékes gazdag parasztházak homlokaira, gipszből vallási szimbólumokat formáltak,s az épületek utcai homlokzatán,kis fülkében sokféle fa,porcelán vagy cserép Mária-szobor állt.Bent ,legtöbbször a ház végfalán a mestergerenda és a tükör alatt függött a kereszt. Az ún. szentsarok a tisztaszobában volt,s ugyanitt,az ajtó mellett akasztották fel a cserép vagy porcelán szenteltvíztartót is.Este-reggel a család tagjai ujjukat a szenteltvízbe mártva vetettek keresztet.Rendszerint olvasót tekertek rá,amelynek keresztje a szenteltvíztartó alatt lógott. A szentsarokban álló asztal szakrális jellegét mutatta,hogy rajta csak enni lehetett,munkavégzésre nem használták. Amikor a pap jött gyóntatni a beteget az asztalt fehér terítővel terítették le,ráhelyezték a szentséget, a szent ostyát. A szenteltvíztartó eredeti, sárga mázas hátlapján pálmalevélszerű elmosódott kereszttel, széles átmérőjű ívelt oldalú víztartó, alján gomb. Sümeg környéki gyűjtésből, Dr. Tóth Károlyné Darnay Sarolta ajándékozta a Sümegi Városi Múzeumnak.

Holy water font made of yellow-glazed ceramic. There is a faded cross on its backplate. Mrs. Dr. Károly Tóth nee Sarolta Darnay gave it to the Museum of Sümeg.