Barna tintával írt autográf levél, fekete ceruzás utóirattal, keltezett, borítékkal. "Arra is gondoltam már, hogy amíg odalent voltam, tulajdonképpen túl egyszerű volt minden - úgy értem a mellék körülmények olyan messze voltak (minden értelemben), hogy egész nyugodtan el lehetett róluk feledkezni - akár ne is léteztek volna. Most pedig ők vannak közel, méghozzá körös-körül, és te nem, ami elég lényeges különbség.” “Erről jut eszembe, hogy nem is tudnám elgondolni az életet amúgy Isten igazában városiasan, tűzfalak közé beágyazva. Ennek valószínűleg az az oka, hogy életem első két-három évét lent délen, pusztán éltem le - és mai napig is kint, vidéken érzem magamat igazán jól. Különösen víz és legfőképpen tenger mellet, de mindenképpen szabadon, levegőn, napfényben [...].” “Kedvesem, nem tudtam ma postára adni a tegnapi remekművet, miután már korán reggel nekiindultunk hatalmas kirándulásunknak, amiről csak késő este érkeztünk haza - közben természetesen egy perc sok, annyit nem voltam egyedül. És folyton vagy kompon (ami gyönyörű volt, soha még ilyen csodás kéknek nem láttam hazai tengerüket) - vagy kocsin, vagy mindentől kilométerekre fekvő pusztán.” “U.i. Ha nem haragszol, György - hagyjuk ki egyelőre a zöld borítékokat, úgy érzem jobb lesz - holnap úgyis meglátom, milyen a hangulat, és a megnyugtató, azonnal referálok. Mert nagyon fognak hiányozni!”

Ms. Klára Leighton's letter written in brown ink with envelope and black pencil postscript to György Buday, dated in Balatonföldvár in September 1937.