Szkíta kincsek nyomában
Jozsif Benjaminovics Brasinszkij a leningrádi Akadémia munkatársa, tudományos munkássága a Fekete-tenger északi partjának antik világához kapcsolódik, részt vesz az Olbiánál és a Boszporusznál folyó régészeti munkálatokban, s főként az antik régészet és történelem területén dolgozik, kiváló szakembere az antik feliratoknak is. Érthető tehát, hogy a görög városokkal határos területen élő nagy nép, a szkíták bensőleg érdeklik, könyve ennek a tudományos érdeklődésnek a szülötte. Sok hasznos ismerethez jut általa a magyar olvasó. Nem kell nehézkes, fárasztó szövegen átrágnia magát, hiszen folyton izgalmasabbá fokozódó olvasmányt kap a kezébe, amelynek minden sora hiteles. Brasinszkij művéből a királyi szkíták pompakedvelő alakja rajzolódik elénk. Káprázatos kincsekről olvashatunk, amelyek ma a leningrádi Ermitázs páncéltermeiben és a Szovjetunió más múzeumaiban láthatók. A szkíta királyi kincstár nem idegen összeharácsolt vagy vásárolt nemesfémből készült tárgyak halmaza volt. Elárulta a megrendelők magasrendű ízlését, valamint a görög és szkíta ötvösök kifinomult mesterségbeli hagyományáról, művészi tudásáról tanúskodott. A kincsek tehát személyes jellegűek, nemcsak mert halott gazdáik sírjából kerültek elő, hanem főként azért, mert minden egyes darabot gonddal és aggodalommal együtt terveztettek ötvösökkel. A nagy füves pusztaságok (a sztyeppek) birodalmában a régészek egyre több kapcsolatot találnak a Földközi-tenger ismert műveltségeivel, főként a göröggel és a kétfolyamközivel. Nem is arra gondolunk, hogy görög áruk és művészeti alkotások találtak utat gabonáért, viaszért, rabszolgákért a szkíta földre, inkább a mitológiai, vallástörténeti ábrázolásokra amelyek nem pusztán a szem gyönyörködtetését szolgálták, hanem tartalmuk belesugárzott a szkíták vallásába. Ez az örökség még ezer éveken keresztül, egészen az onogur-magyarokig élt, és nem puszta átörökölt díszítésként, hiszen tartalma élteti, jelentése menti át a formát századokon keresztül. A szkíta művészet és műveltség áthatotta Eurázsia népeit. Nekünk magyaroknak még külön is számon kell tartanunk őket, mert egyes krónikáink szkíta földről származtatnak minket, a szkíták utódainak tartanak. A szerző bemutatja a szkíta régiségek felfedezőit, ásatóit. Olyan közvetlenséggel rajzolja meg személyiségüket, hogy részesei leszünk felfedezéseiknek, munkájuknak s a szellemi izgalomnak, melyben részük volt. 2db
Cím(ek), nyelv | |
---|---|
része | Bors-Honty művészeti könyvtár |
nyelv | magyar |
Tárgy, tartalom, célközönség | |
tárgy | Szkíta kincsek nyomában |
tárgy | J. B. Brasinszkij |
tárgy | könyv |
tartalomjegyzék | 1. Bevezetés teljes tartalomjegyzék2. Taurisz felfedezése 3. Eltűnt nép 4. A Sós tavak felügyelője 5. És a Kercs-Jenikalei polgármester 6. Kul-oba 7. Csertomlik 8. Szoloha 9. "Szaitapharnész tiarája" 10. Új távlatok: Melitopol 11. Az " Öt testvér" [Pjaty bratyjev] 12. Hajmanova Mogila 13. Tolsztaja Mogila 14. A kutatás folytatódik 15. Jegyzetek 16. További olvasmányok 17. Képjegyzék 18. Név- és tárgymutató |
Személyek, testületek | |
létrehozó/szerző | J. B. Brasinszkij |
kiadó | Helikon Kiadó |
Tér- és időbeli vonatkozás | |
kiadás/létrehozás helye | Budapest |
térbeli vonatkozás | Budapest |
az eredeti tárgy földrajzi fekvése | Kaposvár |
létrehozás dátuma | 1985-01-01 |
időbeli vonatkozás | 1985 |
Jellemzők | |
hordozó | papír |
méret | 120 p |
formátum | jpeg |
Jogi információk | |
jogtulajdonos | Együd Árpád Kulturális Központ |
hozzáférési jogok | Kutatási engedéllyel hozzáférhető |
Forrás, azonosítók | |
forrás | http://egyud.kaposvar.hu/ |
leltári szám/regisztrációs szám | BHMK.0619 |