Baumgarten Izidor (Pest, 1850. március 27. - Budapest, 1914. október 1.) kúriai tanácselnök, jogtudós. Miután a budapesti egyetemen jogi tanulmányát elvégezte és ügyvéd lett, külföldre ment hosszabb tanulmányútra. 1885-ben a büntetőjog magántanára címet szerzett, 1886-ban ügyész lett, 1898-ban az igazságügy-minisztériumba osztották be és itt komoly részt vállalt a büntető perrendtartás novella-tervezetének kidolgozásában. Kiemelkedő részt vállalt az 1899-ben, Budapesten tartott nemzetközi büntető egyesületi kongresszus megszervezésében is. A legkiválóbb magyar büntetőjogászok egyike volt. Nagy műveltségével, éles elméjével, jeles szónoki képességével minden állásban egyaránt kitűnt és nagy tekintélyt szerzett. Az úgynevezett klasszikus büntetőjogi iskola híve volt, és egyik leghivatottabb képviselője is Magyarországon. Művei a magyar büntetőjogi irodalomnak maradandó értékű alkotásai. Érdemei elismeréséül 1901-ben koronaügyész-helyettessé, később kúriai tanácselnökké nevezték ki. Számos kül- és belföldi jogi szaklapokba írt tanulmányt.

"...Azon ismérvek, melyek a tett azonosságát meghatározzák, eligazíthatnak is bennünket az eljárás bármely stádiumában, figyelembevételük legnagyobb kihatású vádlott érdekeire az ítéletben illetve a vádhatóság véginditványában. Mert azon kérdés, mennyiben térhet el az ítélet, teljesen azonos ama kérdéssel, mennyiben térhet el az ügyészi véginditvány a vádirat illetve vádhatározattól, azaz mennyiben használhatja fel a kir. ügyész a tárgyalás folyamán felmerült újabb bizonyítási anyagot a nélkül, hogy más tett miatt vádolna, mint a melyért terheltnek vád alá helyezése kimondatott..." - ezen kérdések kifejtését tárja a szerző a Jogászegylet elé példákkal alátámasztva.