Cégjelzéses levélpapíron gépelt levél, autográf aláírással, keltezett, fekete ceruzás megjegyzés a címzettől; “De visszatérve a leveledhez: nagyon megörvendeztettél jókedvű és derült tipológiáddal. Nekünk északiaknak mindig is nagy pihenés s valamilyen bűnös eufória a dél kellemes és piszkos testisége és kissé erkölcstelen szabadsága és szellemi frissessége, amely annyiszor frivol s mégis hűsen tiszta. Így volt ezzel Goethe is, az angol líra nagyjai - de nem mondom fel a leckét, inkább veled örülök.” “Elsősorban egész bizalmasan a Gogolák Lajos féle ügyről. Nem kell bevezetőül elmondanom, hogy én a Lajost igen tehetséges embernek tartom, sőt azt is tudom, hogy épp a következő tíz-húsz évben bizonyára jelentős szerepe lesz neki a magyar életben, mint ahogy ezt párunkról tudom. De a Baumgarten kérésében én nem tehetek egy lépést sem. Nagyon-nagyon kényes helyzetbe hozott kérésével. Én Babitsot mostanában lehetőleg kerülöm, pedig elégszer meghívnak, mert valóban nem lenne kellemes nekem egy újabb Baumgarten díj, ha maga a pénz mindenesetre jó is lenne s tudnám okosan használni. Én már csak azért sem ajánlhatok Babitsnak senkit se, mert azt hihetné, amilyen gyanakvó és érzékeny, hogy közvetett úton magamra hívom fel a figyelmet. Különben is ez a díj különösen érzékeny ügye: nem enged beleszólást, hisz tudjuk, Szekfű is otthagyta, mert makacs volt és Sík is csak akkor ért el velem eredményt, mikor már Babitsnak is tetszettek a dolgaim.” “Gerevichnek mondtam, hogy milyen jól érzed magad, az öreg elégedetten vigyorgott s belibegett a Centrálba. Nem akarok csúfolódni, de azt láttam a szemében: fog ez a Buday még festeni is!”

Ethnographer Mr. Gyula Ortutay's typewritten letter on letterhead with signature and comment of the addressee in black pencil to Mr. György Buday, dated in Budapest, November 1936.