A folyami átkelőhely miatt a Rákóczi-szabadságharc idején a szolnoki vár ismét fontos szerephez jutott. A török kiűzése után német zsoldosok védték az erődítményt, melyet 1703. szeptember 21-én, pár napi ostrom után, II. Rákóczi Ferenc seregei foglaltak el Borbély Balázs, Szűcs János és Szikszai János deák vezetésével. A várban tizennégy ágyút, sok lőfegyvert és puskaport zsákmányoltak. A vár hadműveleti és utánpótlási bázisként szolgált az erődítésekben szegény Alföldön, amely a rác határőrök elleni küzdelemben is fontos szerepet töltött be. 1706-ban ez egyik kuruc kerületi főkapitányság központja lett. Az év augusztusában Rabutin császári tábornagy indult meg Szolnok ellen. A fejedelem parancsára Károlyi Sándor a várat és a várost is felégetve vonult el. A Habsburg kézbe került várat Visconti hadmérnök tervei alapján rövid idő alatt megerősítették. 1707 elején azonban Rabutin kivonta szolnokról a jelentős fenyegetést jelentő császári helyőrséget, mert ellátási nehézségekbe ütközött. 1710 tavaszán II. Rákóczi Ferenc egy tervezett várvonallal kívánta volna megállítani a császári csapatokat, amely erődítmények közül csak Szolnok került megerősítésre. Így a korábban lakatlan várban nagy építkezés kezdődött, amelynek előbb Szentmikkósi János, utóbb Csajághy János brigadéros lett a vezetője. Cusani tábornok két napig ostromolták és bombázták várat. A 400 fős helyőrség és a városba vezényelt kuruc lovasezred harci szellemét kikezdte a császári csapatok sikerei. Csajághy 1710. október 17-én kénytelen volt feladni a várat. A Rákóczi-szabadságharc 250. évfordulója alkalmából állítottak emléktáblát a szolnoki vár egykori helyén, a mai Gutenberg téren álló egyik lakóház homlokzatán. Kósa Károly felvétele