"Az a bámulatos eredmény, melylyel a legújabb kritikai kutatások minden téren méltán dicsekedhetnek, azoknak a fontos vallástörténeti kérdéseknek terén is mutatkozik, melyeket részint a szűk tudományos látókörből, részint a kellő tárgyilagosság tudatának hiányából, leginkább azonban a rendelkezésre álló soknemű eredeti forrásokban való tájékozatlanságból származó véleményeltérések természetszerűen felszínre vetettek. Most már kétségtelen, hogy ugyanazok a tényezők, melyek a művelődéstörténet számtalan más jelenségeinek előmozdításában a legmesszehatóbb szerepet vitték, a vallásnak, az azon belül támadt számos árnyalatnak és magának a vallástudomány fejlődésének is legerősebb rugói. Új politikai, gazdasági és társadalmi viszonyok mindig új világnézeteknek csiráit hozták magukkal, melyeket a különböző néprétegek a megváltozott körülményeknek saját szempontjukból való megítélésének hatása alatt különböző formában hozták napvilágra. És minthogy ezt a jelenséget a történeti idők kezdetétől napjainkig végigkísérhetjük, úgy kellett lennie az iszlám idejében is, amidőn a Mohamedet és az első kalifákat követő dinasztiák új meg új regimje eleinte pártokra, később azonban sectákra bontotta az alig egyesült arab társadalmat. Ezen a helyen azonban az iszlámnak ezirányú fejlődés­menetéből csak azokat a mozzanatokat ragadhatjuk ki, melyek leginkább azona ponton domborodnak ki legjellemzőbb módon, hol a zsidó gondolkodás az arabbal közvetlen érintkezésbelépés az egymásra kölcsönösen kifejtett hatás alól mégis az arab jelleget magánviselő theológiai felfogással került ki.”

The relation of Maimuni’s philosophy to the Mutazilita Kalam An addition to the history of Arab-Jewish Aristotelism