Nyizsnyay Gusztáv (Eger, 1829. október 12. – H. 1882. január 7.) Zeneszerző, előadóművész. Ősei lengyel nemesek voltak, eredetileg Nyizsnyánszkynak hívták. Tanulmányait szülővárosában és Kassán végezte, majd nemesi családoknál nevelősködött. Hidászként részt vett az 1848-as szabadságharcban. Az ötvenes évek közepén már Vásárhelyen élt. 1858-ban Nagykőrösre ment és ott 1859-ben dalárdát alapított. 1862-ben telepedett végleg Vásárhelyre, ahol bírósági kistisztviselőként dolgozott. A helyi zenei élet lelkes szervezőjeként tevékenykedett. Az abszolutizmus ideje alatt sajátos gitárjával, melyet „hangorának” nevezett és amellyel dalait kísérte, bejárta az országot. A korabeli sajtó „magyar trubadúrként” emlegette. Mintegy hetven dala ismeretes, valószínű azonban, hogy ennél több volt, mert számosat le sem jegyzett. Dalai közül a legismertebbek: Hej szegedi szép csaplárné, Elátkozom azt a cudar világot, Hej, de szomorúan szól a furulyám. Ezek oly mértékben elterjedtek voltak, hogy népdal gyűjteményekbe is bekerültek. Csárdásokat is írt, ezek közül a legismertebbek: Friss csárdás, Aradi emlény-csárdás, Magyar gazdasszonyok csárdás. Dalgyűjteményei: Dalvirágok (1859), Nefelejcsek (1862). Dalainak 1882-ben tervezett összkiadásából csak két füzet jelent meg.