Különlenyomat a Nyelvtudományi Közlemények XIV-ik kötetéből
Részlet az Előszóból: "A nyelv a gondolatok kifejezése, a philosophia a gondolatok tudománya. Nyelvészet és bölcselet azért sok helyütt egymástól tanulhatnak, sok pontban egymásnak segédkezet nyújthatnak. Ez utóbbi tényből akarnék a következő lapokban hasznot húzni, midőn egy oly kérdést készülök szellőztetni és, ha lehet, dűlőre vinni, mely a nyelvészet és philosophia mesgyéjén mozog. A kérdés ez: összes psychikai életünk kifejezésére a magyar irodalomban jelenleg két szó dívik : szellem és lélek; de van még egy harmadik, melyet íróink egyáltalában ritkán, helyesen pedig még ritkábban használnak— ez az elme. Mi az elme szónak értelme, philosophiai becse önállóan és a másik kettővel egybe hasonlítva? Ez, világos, philosophiai kérdés; de mert csak inductive, azaz a nyelvhasználat fényeinek alapján dönthető el, azért tárgyalása szükségképen nyelvészetileg indúl és foly. Egy tisztán philologiai értekezéssel, vagy jobban: monographiával kínálom meg, tehát olvasóimat, melyből philosophiai tanulságot akarok levonni."

An Old Hungarian Word in Philosophy. Special edition from Volume XIV of Linguistic Publications.