"A philosophia történelmének kutató módszere bizonyos tekintetben közös a chemiáéval. Ott is, itt is, felbomlás meg szétválás forog fenn, a tünemények vegyületekkép jelenkeznek, melyek egyszerű alkatrészeikre bontandók; a gondolatok világában is egy elemsor fölkeresése s megállapítása a feladat, csakhogy itt, mint tovább nem osztható alapelemek, többnyire csoportok állnak előttünk, könyvek meg gondolatsorok képében. S valamint egy anyag benső mivoltáról való ismeretünk a szerkezete módjában való belátástól függ, úgy valamely philosophiai mű vagy rendszer tárgyalása és megvilágítása azon elemek kinyomozásán alapszik, melyek létrejöttét eszközölték. Ily értelemben a philosophia történetírójának némileg vegytudósnak kell lennie."