Veszprém az 1930-as és az 1940-es években.

Szentháromság tér
A tér északi részén találjuk a Szent Mihály-székesegyház neoromán épületét (alapjai 10. századiak). Tőle jobbra helyezkedik el a barokk nagypréposti palota, majd a kicsi Gizella-kápolna, Veszprém legrégebbi – 13. századi – épülete, ezután pedig a barokk Érseki (korábbi Püspöki) palota (1763), Fellner Jakab alkotása. A Gizella-kápolna előtt található a 2002-ben felújított, 41 méter mély Várkút. A tér másik oldalának legfontosabb épülete a ferences templom (1730) és a Dubniczay-ház (1751).

Szent Mihály-székesegyház
A Gizella királyné alapította templomot Szent Mihály arkangyal tiszteletére emelték. Az 1380-as veszprémi tűzvészt követően a székesegyházat gótikus stílusban építették újjá, majd a XVIII. század elején a templom barokk külsőt kapott. Stílusváltása azonban még itt sem ért véget, hiszen a XX. század elején neoromán stílusban épült újjá az épület feltételezett eredeti külsejének helyreállítását megcélozva

Szentháromság-szobor
A várnegyed szívében, a Dubniczay-palota, a Szaléziánum, a székesegyház, a Gizella-kápolna és az Érseki Palota által körülölelt tér közepén tekintetünket az ég felé irányítja az arany díszítéstől csillogó Szentháromság-szobor, amelyet 1750-ben, Padányi Bíró Márton megrendelésére állítottak fel. Az akkori püspök saját családi címerének és védőszentjének, Szent Mártonnak is előkelő helyet juttatott a szobrok, domborművek között.