Lenner Zsigmond írásban rögzíti az 1936–42 közötti ellenállási mozgalomban végzett munkájukat. Először az ő személyes életét mutatja be, hogyan fűződik az ellenállási mozgalomhoz. Szülőföldje Bazsi, ahonnan 1926-ban került Budapestre. 1931 őszén került kapcsolatba a munkásmozgalommal. 1932-ben vették fel a KIMSZ-be. Több tüntetésen is részt vett. Létrehozott egy ifi kultúrcsoportot, de azt 1936-ban a rendőrség feloszlatta. Ezután került vissza szülőfalujába. Itt a szegényparasztok a környező uradalmakban szinte rabszolgaként dolgoztak. A járásban nagyon nagy volt a munkaerő kínálat. A mezőgazdasági munkán kívül a kőfejtő és a mészgyár volt, ahol dolgozhattak az emberek. Kisipar és kiskereskedelem csak Sümegen volt. Vidéken hiányzott a forradalmi szervezet. Hazatérve a jegyző és ügyvédek házi szabója és tanácsadója lett. Folyamatosan tájékoztatta az embereket a nemzetközi politikai helyzetről. Sümegen kiváltotta az ipart szabóként és odaköltözött. Később Kovács Lajos is társult hozzá. Kovács Sándor és Király Jóusef elment hozzá, hogy megbeszéljék hogyan áll a politikai helyzet Sümegen. Ekkor már lehetett szervezni egy ellenállási mozgalmat. Keresett néhány haladó gondolkodású embert Sümegen. Kb. 25-30 fős társaság alakult ki. Fő gondolat: a kommunisták vezetésével a magyar nép legyőzi a fasizmust és létrehozza a nép államát. A Járás sok községében is kezdték kialakítani a kapcsolatokat. A katonai behívó ellen is úgy lázadtak, hogy három nappal később vonultak be, amikor már létszám felettinek bizonyultak. Fiatalok, öregek az eljövendő új rendszerről beszéltek. Politizálgató kisiparosok alakultak ki, akik szerettek eszmecserét folytatni a kialakult politikai helyzetről. Kovács János hordta szét a kommunista újságokat, szórólapokat a községekben. 1939-ben sztrájk alakult ki a Mészgyárban és a Bazaltbányában. Ekkorra már kialakult az ellenállási mozgalom vezérkara Sümegen. Ők segítették a sztrájk megszervezését, ami aztán sikerrel végződött. Ezután történt meg a bauxit bányában dolgozók szervezése. A mozgalmi munka kialakulását akadályozták az állandó bevonulások. 1942-ben kitiltották a városból. Szentmártoni Darnay Kálmán (1864 – 1945); régész, muzeológus, író, királyi tanácsos, kormányfőtanácsos, az Állami Darnay Múzeum alapító igazgatója. Országszerte elismert gyűjteménye révén a nemzet nevelője lett. Egymaga hozta létre és működtette Sümegen a Darnay Múzeumot, melyet 1907-ben az államnak adományozott. Vidéki viszonylatban a leggazdagabb múzeumok közé tartozott. 1937-ben a múzeumot – a Kisfaludy anyag kivételével – a keszthelyi Balatoni Múzeumba szállították át, ahol nagy része a második világégéskor megsemmisült. Ez a dokumentum az Állami Darnay Múzeum hagyatéka.