1834. június 3-án foglalkoznak először a püspöki uradalom marháinak legeltetésével. A mészáros neve: Moizer György. A per tárgya, hogy a püspöki uradalom marháit a városbeliek legelőjére vitték legelni és ez ellenkezik a korábban kötött szerződéssel. A püspök erről mit sem tud. Június 10-én, a városbíró – Eitner József – bejelenti hogy a határozat ellenére sem történt semmilyen intézkedés az uradalom részéről, ráadásul gorombasággal illették őt. Határozatban írják meg hogy ha a mészáros továbbra is tilosban legeltet, akkor befogják a marhákat, és törvényes eljárást indítanak. Az uradalom később kétségbe vonja, hogy tilosak lennének azok a legelők, amiken ő legeltet, mert a tanács ezt nem jelentette be az uradalom számára. A tanács visszajelzett, hogy nem volt szükség bejelenteni mert a régi uraságok is tudták ezt. Ez a pereskedés komoly jogi kérdés volt, amit az is fokozott, hogy a mészáros csak a maga érdekeit nézte, nem a lakosságét. Egy hónappal később a tanács leszállította a marha árát, melynek az lett a következménye, hogy a mészáros szabotálta a húsellátást. Ezek után a püspök egy intést küldött a Tanácsnak, hogy a mészáros marhái eddig is legelhettek a szóban forgó legelőkön. Ezt az intést a tanács önkényesnek tartotta és nem is igazán hitte el, hogy az valóban a püspöktől származik e. Végül 1835. 08.02-án olyan határozat született, hogy a lakossági legelőkön a mészáros 24 marhát legeltethet, de csak a püspök uralkodásáig, utána a régi, 1811-es intézkedés lép újra életbe, miszerint tilos lesz azokon a legelőkön a mészáros marháit legeltetni. Szentmártoni Darnay Kálmán (1864 – 1945); régész, muzeológus, író, királyi tanácsos, kormányfőtanácsos, az Állami Darnay Múzeum alapító igazgatója. Országszerte elismert gyűjteménye révén a nemzet nevelője lett. Egymaga hozta létre és működtette Sümegen a Darnay Múzeumot, melyet 1907-ben az államnak adományozott. Vidéki viszonylatban a leggazdagabb múzeumok közé tartozott. 1937-ben a múzeumot – a Kisfaludy anyag kivételével – a keszthelyi Balatoni Múzeumba szállították át, ahol nagy része a második világégéskor megsemmisült. Ez a dokumentum az Állami Darnay Múzeum hagyatéka.