Egerváry Ignác (1751-1809) piarista provinciális (tartományfõnök) portréja, aki 1805 és 1811 között vezette a magyar piarista rendtartományt. Egerváry Ignác (a S. Josepho, 1751–1809) fiatalon a megszokott piarista életpályát járta végig. Az egyre magasabb gimnáziumi osztályokban tanítás, majd házi nevelőség után 1790-től a szegedi gimnáziumot igazgatta. Ott szerzett tekintélyt ahhoz, hogy 1802-ben pesti házfőnökké, 1805-től pedig tartományfőnökké válasszák. E hivatalában legjelentősebb eredménye a fehérvári kusztodiátusi birtok megszerzése volt. Talán ezért is készíttették el portréját hálás rendtársai a tartományfőnökök galériájának harmadik darabjaként, amelyből Orosz Zsigmond és Conradi Norbert (vö. kat. 10.4) után Egerváry négy elődje hiányzik. A festmény a 19. század végén Csaplár Benedek birtokában volt (Szinnyei 1891–1914, II, 1219), majd az 1920-as években a budapesti Piarista Múzeumba került, a múzeumi teremben függő festmények közé (Balanyi 1942, 460). 2011-ben a tartományfőnökök ismét összeállított portrésorozatának részeként a budapesti tartományfőnökség kisebbik tárgyalótermében, majd az előtte levő széles folyosón kapott helyet.