Ez a csodaszép, fehér-fekete csíkos lepke mára egy igen gyakori fajjá vált, és tavasz végétől nyár végéig gyakran találkozhatunk vele erdei tisztásokon, ösvények napsütötte részein, amint a napfényben vitorlázik, vagy egy levélre leszállva napozik. Korábban azonban kifejezetten ritka faj volt, fő tápnövénye ugyanis a nem túl gyakori tavaszi lednek volt. Az elmúlt évtizedek során azonban hernyói valamiért átszoktak az akácra, amiből pedig rengeteg van, így a lepke is sokkal elterjedtebbé és gyakoribbá vált. Mára egyáltalán nem veszélyeztetett, domb- és hegyvidékeinken igen gyakori faj, védett státusza azonban megmaradt.