Egy helybeli tanítónő pincéjében tartott, régebben aratáskor használt főzőedény leírása olvasható ebben a dokumentumban. Leírja a történetét, az eredeti rendeltetését és használatának módját, a kinézetét, valamint egy vázlatrajzot is tartalmaz. A tanítónő Sümegen lakott. Sümeg város Veszprém vármegyében, a Sümegi járásban. A település eredetileg Szent István király korától az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott. A város számos történelmi emlékkel és műemlékkel büszkélkedhet. Legismertebbek a sümegi vár, püspöki palota, Kisfaludy Sándor szülőháza és az őskori kovakő bánya. Sümeg múltjában kimagasló helyet foglal el a népi fazekasság és kályhásmesterség művelése. Az 1880 és 1910 közötti időszakban a sümegi népi fazekasság virágkorát élte. A Dunántúl egyik legnagyobb és legfőbb fazekasközpontjában több mint 50 működő műhelyről van tudomásunk, ahol mintegy 80 fazekas dolgozott. Szentmártoni Darnay Kálmán (1864 – 1945); régész, muzeológus, író, királyi tanácsos, kormányfőtanácsos, az Állami Darnay Múzeum alapító igazgatója. Országszerte elismert gyűjteménye révén a nemzet nevelője lett. Egymaga hozta létre és működtette Sümegen a Darnay Múzeumot, melyet 1907-ben az államnak adományozott. Vidéki viszonylatban a leggazdagabb múzeumok közé tartozott. 1937-ben a múzeumot – a Kisfaludy anyag kivételével – a keszthelyi Balatoni Múzeumba szállították át, ahol nagy része a második világégéskor megsemmisült. Ez a dokumentum az Állami Darnay Múzeum hagyatéka.