István főherceg, nádor sajátkezű levele. Habsburg–Lotaringiai István Ferenc Viktor főherceg (Buda, 1817. szeptember 14. – Menton, 1867. február 19.) osztrák főherceg, magyar királyi herceg, István nádor néven 1847-től 1848-ig Magyarország nádora. Népszerűségének köszönhetően, apja halála után a magyar országgyűlés 1847. november 12-én nádorrá választotta. Így 1848. március 15-én ő nyújtotta át a magyar országgyűlés feliratát a királynak. Mint királyi helytartó, március 17-én ő bízta meg gróf Batthyány Lajost az első felelős magyar kormány megalakításával. 1848. szeptember 15-én az országgyűlés Batthyány Lajos javaslatára felkérte a Jellasics horvát bánnal szembenálló magyar hadsereg vezetésére. Kineveztetésével Batthyány a magyar hadsereg dinasztikus érzelmű tisztjeinek lojalitását kívánta biztosítani. Az akkori viszonyokat jól ismerő Eötvös Károly korabeli elemzése szerint a bécsi vezetés, miközben már döntött Jellasics seregének teljes támogatásáról és a magyar kormány elleni fegyveres fellépésről, igyekezett a magyar sereg élére került István nádor személyét úgy kivonni a konfliktusból, hogy egyrészt ne kelljen elítélniük, másrészt távozása a magyar közvélemény szemében ne tűnjön egyszerű árulásnak, és egy nem várt politikai fordulat esetén vissza lehessen hozni Magyarországra közvetítő szerepben. Ezért találta ki a bécsi udvar, hogy előbb „békítő” szerepkörben folytasson látszat-béketárgyalást Jellasiccsal, majd ennek - előre tervezett - sikertelensége okán hagyja el Budát. Ennek megfelelően szeptember 16-án Bécsben a király aláírásával ellátott levélben utasítják István nádort, hogy folytasson béketárgyalást Jellasicsal, egyezség megkötésére ne kerüljön sor, majd Budára visszatérve azonnal távozzon Bécsbe, lemondva nádori hivataláról. A szeptember 21-re tervezett tárgyalásra István nádor Jellasics elé utazott a Balatonra. Jellasics seregével ugyanis Szemesen (ma Balatonszemes) tartózkodott, és a Balaton déli oldalán haladt Székesfehérvár felé. A megbeszélések szerint a találkozóra a Kisfaludy gőzös fedélzetén került volna sor, mellyel a nádorispán Balatonfüredről érkezett. A sekély víz miatt a hajó kikötni nem tudott, majd több üzenetváltás után a találkozó nem jött létre. A meghiúsult találkozó után a Balaton környékén elterjedt a legenda, hogy Jellasics ágyúzta a Kisfaludy gőzöst, és emiatt nem kerülhetett sor a béketárgyalásra. István nádor szeptember 22-én visszatért Budára, majd titokban Bécsbe távozott. Távozását a magyar vezetés szökésnek vélte, de mint utóbb nyilvánosságra került, V. Ferdinánd király legfelsőbb kézirattal (Handbillet) azonnali hatállyal Bécsbe rendelte. Az udvar – elsősorban a nagy befolyással bíró Zsófia főhercegnő és Windisch-Grätz tábornagy – őt tette felelőssé Magyarország „nyílt lázadása” miatt. Szeptember 25-én lemondatták nádori hivataláról, és édesanyja birtokára, Schaumburgba (Nassau) száműzték. Eötvös Károly véleménye szerint a felelősségre vonás főként diplomáciai taktika volt, István nádor hitelességének megőrzésére a magyar közvélemény szemében. Élete további részében közéleti szereplést nem vállalt, emberbaráti tevékenységet folytatott, kórházakat, iskolákat támogatott. Ásványgyűjteményét tudományos körökben is számontartották. Viszonya Ferenc József császárral 1858-ban rendeződött ugyan, de száműzetésének egész ideje alatt csak császári engedéllyel látogathatott el Ausztriába. Szülőhazájába, Magyarországra haláláig nem térhetett vissza. Súlyos tüdőbetegségben hunyt el, de esetleges öngyilkosságáról, meggyilkoltatásáról is keletkezett legenda. Holttestét visszaszállították Budára és a Budavári Királyi Palota nádori kriptájában helyezték el, édesapja közelében. A kriptát az 1970-es években kifosztották, megrongálták, ma helyreállítva látogatható. Szentmártoni Darnay Kálmán (1864 – 1945); régész, muzeológus, író, királyi tanácsos, kormányfőtanácsos, az Állami Darnay Múzeum alapító igazgatója. Országszerte elismert gyűjteménye révén a nemzet nevelője lett. Egymaga hozta létre és működtette Sümegen a Darnay Múzeumot, melyet 1907-ben az államnak adományozott. Vidéki viszonylatban a leggazdagabb múzeumok közé tartozott. 1937-ben a múzeumot – a Kisfaludy anyag kivételével – a keszthelyi Balatoni Múzeumba szállították át, ahol nagy része a második világégéskor megsemmisült. Ez a dokumentum az Állami Darnay Múzeum hagyatéka.