Könyvmegrendelő formanyomtatvány, melyet a Somogyvármegye nyomda-és lapkiadó részvénytársaság nyomtatott és sokszorosított Kaposváron. Szentmártoni Darnay Kálmán "GISIMÁR" című regényének megrendelését lehetett akár több példányban is kérni, két változatban. A fűzött példány ára 3 korona/db; vászonkötésben 4 korona/db volt. A kitöltött megrendelőt 2 filléres bélyeggel ellátva a lapkiadóhoz kellett visszaküldeni név, lakóhely és megye feltüntetésével. A megrendelt könyv/könyvek árát postautalványon kellett megfizetni. Somogyvármegye Nyomda- és Lapkiadó Részvénytársaság "Kaposvár legnagyobb nyomdája a Somogyvármegye Nyomda és Lapkiadó Részvénytársaság volt – közismert nevén a Részvénynyomda, 1919-től Új-Somogy Nyomda és Lapkiadó Rt. A Részvénynyomda 1905-ben jött létre a Kontrássy utcai Goitein-féle házban, akkor még igen szerény keretek között, mindössze egy gyorssajtóval. Darnay Kálmán írja meg az első őskori magyar regényt. A "Gisimár"-t 1913-ban, Kaposváron jelenik meg. A regény ,címszereplője az adott ősközösség legszebb leánya,Gisimár a kőkorszak szépsége. A címoldalon Darnay Kálmán saját kézírásával a következő található: "Sárikának szeretettel: Apus, 1923 aug 1-én". "A somlyói őstelep. A messze kékelő Somlyóhegy a legbájosabb alkotású bazalt kup, melyen szem!mellátható nyomot hagyott az őstenger vízsodra. Ormiáról buszként tekint alá a viharedzett várrom. A várnak fénykorában, 1389-ben Garai Miklós, a hatalmas nádor két fia lett urává. Azóta sokszor cserélt gazdát Somlyóvára. A győri püspököt felváltotta Bokócz Péter. A vár fókára pedig utoljára 1707-ben húzatta fel Bottyán János kuruc generális a Szüz-Máriás harci lobogót, mikor Starenberg ellen megerősítette. Azután a pusztulás vert tanyát. Vércsék, sasok foglalták el a külső várat és az épségben maradt szobákat, hol egekor a várőrség tanyázott. Máiig is áll a belső vár magas kürtője, mely a nagyúri konyha tűzhelyét szolgálta, amikor a büszke lovagok fényes kísérettel leánynézőbe jártak Garaiék udvarába. Azóta nagyot fordult a világ sora. - Somlyó lantosainak dalát elkapta a tavaszi szellő. Századok után kelt új életre az, a szüretelő leányok csintalan dalában, kik csöbörbe szűrik a világ legtüzesebb borát, mely a somlyói őstemető sírjaiból fakad, onnan, ahol ma már békés egyetértésben alusszák örök álmukat a duló harcok egykori ádáz ellenségei."(Előszó)...E történet a Somló hegyi kőkorszakbeli ember történetéről,mindennapjairól szól,harcairól,küzdelmeiről a fennmardásért,a szerelemért. Miután a telep hírt vesz a keletről jövő népáradatról,életére rányomja bélyegét a bronzkori műveltséget hordozó,vándorló ember kardjától érzett fenyegetettség.A történelmi összecsapásban és pusztításban győz a fejlettebb kultúra. Az őslakosság egybeolvad a jövevényekkel. A hatalmas átalakulás nyomán az ősember a veremlakásokból kiköltözve cölöpvárakat épít,új életformát alakít ki magának - elterjed a bronzkori kultúra. Ez Darnay képe a kőkor és a bronzkor találkozásáról. Darnay helyenként kilép a történetből,és szakszerű magyarázatot ad egy-egy felvetődő kérdésre.Tanítja,neveli olvasóit. Szentmártoni Darnay Kálmán (1864 – 1945); régész, muzeológus, író, királyi tanácsos, kormányfőtanácsos, az Állami Darnay Múzeum alapító igazgatója. Országszerte elismert gyűjteménye révén a nemzet nevelője lett. Egymaga hozta létre és működtette Sümegen a Darnay Múzeumot, melyet 1907-ben az államnak adományozott. Vidéki viszonylatban a leggazdagabb múzeumok közé tartozott. 1937-ben a múzeumot – a Kisfaludy anyag kivételével – a keszthelyi Balatoni Múzeumba szállították át, ahol nagy része a második világégéskor megsemmisült. Ez a dokumentum az Állami Darnay Múzeum hagyatéka.