A Széchényi Könyvtár válasza Tóth Ede kéziratairól

kép

Darnay Kálmán, a sümegi Állami Darnay Múzeum igazgatója visszakérte a múzeuma könyvtárából kikölcsönzött Tóth Ede-féle irodalmi hagyatékot. Írt ez ügyben a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének, ahonnan továbbirányították a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtárához. A könyvtárigazgató írógéppel írt tájékoztató levele ez a dokumentum, melyben közli, hogy a keresett műveket továbbították Debrecenbe, dr. Pap Károly egyetemi tanár számára. Tóth Ede (1844-1876) mintegy véletlenségből lett népszínműíró. Boltosinas korában ébredt rá, hogy színész szeretne lenni. Ezért Lantos néven színésznek állt, s különböző vándortársulatokkal járta az országot. Viszont gyors beszéde, alacsony és vézna termete miatt alig talált magának való szerepet. Írogatni kezdett, versei vidéki lapokban jelentek meg, első színdarabjait is vidéki társulatok játszották. A falu rossza című népszínművével a Nemzeti Színház száz aranyas pályadíját 1874-ben nyerte el. Neve ekkor lett ismert. Újabb darabjai, A tolonc és A kintornás család szintén pályadíjat nyertek. Sikerének gyümölcsét Tóth Ede, azonban nem sokáig élvezhette, a tüdőbaj hamarosan elvitte. Az Országos Széchényi Könyvtár a tudás tárházaként a magyar kulturális örökség hagyományos (papíralapú) és modern (elektronikus) könyvtári dokumentumainak megőrző és közvetítő intézménye. Pap Károly, a Debreceni Tudományegyetem első irodalomprofesszora sokáig elfeledett alakja volt mind az egyetemtörténetnek, mind az irodalomtörténetnek, egészen 2012-ig, amikor egy értékelő monográfia készült róla Imre László irodalomtörténész, akadémikus tollából. Pap Károly életében egy teljesen új korszak kezdődött el azzal, hogy 1907. szeptember 1-jétől a debreceni Református Kollégium Bölcsészeti Akadémiáján a magyar irodalom professzora lett. Majd 1914. augusztus 26-án a megalakuló Debreceni Tudományegyetem bölcsészkarán őt nevezték ki a magyar irodalom nyilvános rendes tanárává és a Magyar Irodalomtörténeti Szeminárium vezetőjévé. Az 1924/25-ös tanévben Pap Károly professzort választották meg Rector Magniicusszá. Sümeg város Veszprém vármegyében, a Sümegi járásban. A település eredetileg Szent István király korától az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott. A város számos történelmi emlékkel és műemlékkel büszkélkedhet. Legismertebbek a sümegi Vár, a Püspöki Palota, Kisfaludy Sándor szülőháza és az őskori kovakő bánya. Szentmártoni Darnay Kálmán (1864 – 1945) régész, muzeológus, író, királyi tanácsos, kormányfőtanácsos, az Állami Darnay Múzeum alapító igazgatója. Országszerte elismert gyűjteménye révén a nemzet nevelője lett. Egymaga hozta létre és működtette Sümegen a Darnay Múzeumot, melyet 1907-ben az államnak adományozott. A múzeum vidéki viszonylatban a leggazdagabbak közé tartozott. 1937-ben a múzeum kiállítási tárgyait – a Kisfaludy anyag kivételével – a keszthelyi Balatoni Múzeumba szállították át, ahol nagy része a második világégéskor megsemmisült. Ez a dokumentum az Állami Darnay Múzeum hagyatéka.

Cím(ek), nyelv
nyelv magyar
Tárgy, tartalom, célközönség
tárgy Sümeg
tárgy Állami Darnay Múzeum
tárgy Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtára
tárgy dr. Pap Károly
tárgy egyetemi tanár
tárgy Tóth Ede
tárgy múzeumtörténet
tárgy Darnay Kálmán
célközönség kutatók, szakemberek
Személyek, testületek
létrehozó/szerző Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtárának igazgatója
kiadó Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtára
Tér- és időbeli vonatkozás
kiadás/létrehozás helye Budapest
térbeli vonatkozás Sümeg
az eredeti tárgy földrajzi fekvése Sümeg
dátum 1920-07-15
időbeli vonatkozás 1920.
Jellemzők
hordozó papír
méret 21 x 34 cm
kép színe monokróm
formátum jpeg
Jogi információk
jogtulajdonos Kisfaludy Sándor Emlékház
hozzáférési jogok Fizetős hozzáférés
Forrás, azonosítók
forrás Kisfaludy Sándor Emlékház
leltári szám/regisztrációs szám 72.68.286