Művészeti anatómiai fejtegetések

Kiállításunk keretében az adatbázisunkban található anatómiai rajzokat mutatjuk be egy rövid történeti áttekintéssel, az alapokat megteremtő reneszánsz művészekkel, illetve a hazai mesterekkel. A megfigyelést és elemzést ösztönző művészeti anatómia évszázadok óta része a képzőművészeti oktatásnak, magyar viszonylatban a 19. század második felében a hallgatók már részt vettek bonctani előadásokon. A műfajban lenyűgözően, olykor hátborzongatóan keveredik artisztikum és tudomány.

da_vinci_777036.jpg

A reneszánsz kíváncsiság

A művészeti anatómia kezdetei a reneszánszig nyúlnak vissza, amelynek említésére szinte azonnal megjelenik a szemünk előtt Leonardo da Vinci – az emberi test arányait ábrázoló és analizáló – Vitruvius-tanulmánya, amely a kor műalkotásain gyakran megjelenő aranymetszés szabályait is magába foglalja. Da Vinci az emberiség történetének egyik legnagyobb és legismertebb polihisztora, szinte mindenki ismer az életéből mozzanatokat és néhány alkotást. A téma szempontjából fontos mozzanat a korát jóval meghaladó anatómiai érdeklődése és kutatásai, ugyanis az egyház tiltása ellenére boncolásokat is végzett, hogy tudományos alapossággal megismerhesse az emberi testet.

Da Vinci kortársa volt a német reneszánsz kiemelkedő alakja, a bajorországi Albrecht Dürer. A reneszánsz embertípus megtestesítőjeként festő, grafikus, metszetkészítő, könyvillusztrátor, illetve tudós volt; a művészet és tudomány ötvözeteként készítette el harmadmagával az első tudományos csillagtérképet. Kutatta a perspektíva szabályait, geometriai és aránytani tanulmányokat folytatott, főként az emberi testarányok érdekelték, illetve a szépség mibenléte.

Érdekesség, hogy Dürer apai ágon magyar származású volt; édesapja, idősebb Albrecht Dürer aranyműves a Békés megyei Ajtósról vándorolt Nürnbergbe. Ennek emlékére őrzi nevét Budapesten a Városliget mellett futó Ajtósi Dürer sor.

Természettudományok iránti érdeklődésének eredményei az állat- és növényábrázolások, amely közül talán a leghíresebb a Mezei nyúl c. vízfestmény vagy a Rinocérosz c. fametszet. 1528-ban, Dürer halála évében jelent meg a Négy könyv az emberi test arányairól (Della simmetria dei corpi humani) c. anatómia könyv a mester illusztrációival, számos alak arányainak elemzésével. 1591-es, olasz nyelvű kiadása adatbázisunkban megtekinthető.

durer_rinocerosz_448556.jpg

durer_a_kis_lo_448556.jpg

durer_della_simmetria2_106006.jpg

Nem sokkal később, a 16. században élt és tevékenykedett Andreas Vesalius németalföldi orvos, akit az első modern anatómusként tartanak számon, mivel elsőként humán boncolások révén igyekezett minél jobban megismerni az emberi test funkcióit. Nem csak ebben volt újító; rájött az addig megkérdőjelezhetetlen ókori orvos, Galenus tévedéseire és ki is javította azokat, amellyel számos ellenséget szerzett magának. 1543-as De humani corporis fabrica (Az emberi test működéséről) c. nagyszabású művének ábrái művészeti és anatómiai értelemben a mai napig különlegesnek számítanak, és amelyeket vélhetően Tiziano tanítványa, Jan van Calcar alkotott. Mi sem bizonyítja rendkívüliségét, hogy több mint négyszáz évvel később, 1967-ben kiadásra került magyar nyelven is Szentágothai János anatómus, az MTA egykori elnökének szerkesztésében.

Hazai művészek a kadáver körül

takacs_izomzat_tanulmanyrajzok_216949.jpgAdatbázisunkban a 20. századi magyar alkotók számos anatómiai rajzát, vázlatát találhatjuk meg, ezért ugrunk térben és időben. A művészeti anatómia oktatása hazánkban több száz éves késéssel indult meg, úttörői voltak Székely Bertalan, aki 1871-től az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképzőben tanított (1902 és 1905 között rektora is volt) – külön fontosságot tulajdonított a festészeti bonctannak –, illetve Tellyesniczky Kálmán orvos, aki egyetemi tanárként a Mintarajziskola hallgatóinak is boncolással egybekötött előadásokat tartott az Anatómiai Intézetben a századforduló időszakában, a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán pedig 1922-ig oktatott művészeti anatómiát.

takacs_gerinc_tanulmanyrajzok_431712.jpgA téma klasszikussá vált művészi értékű szakkönyve Barcsay Jenő nevéhez kapcsolódik. Barcsay festő, grafikus, egyetemi tanár volt; művészetére hatással volt a kubizmus, az expresszionizmus, majd a geometrikus formákkal, szerkezeti vonalakkal operáló konstruktivizmus, témái között gyakran találkozunk figurális kompozíciókkal, tájképekkel és szentendrei utcaképekkel. 1946 és 1975 között a Képzőművészeti Főiskola tanára volt, alakrajzot oktatott. A Művészeti anatómia 1953-ban jelent meg, a tankönyvként is alkalmazott anatómiai atlasz azóta is a téma alapműve hazánkban és külföldön, művészi és orvosi körökben egyaránt. Hatását bizonyítja, hogy a Magyar Képzőművészeti Egyetem Művészeti Anatómia, Rajz és Geometria tanszéke 1990 óta minden évben átadja a Barcsay-díjat, illetve tanulmányi jutalmat.  

takacs_tanulmanyrajzok_432284.jpg

TEJ

Forrás:

Kenyeres Ágnes (főszerk.): Magyar Életrajzi Lexikon. Budapest. Akadémiai Kiadó, 1967-1994. Magyar Elektronikus Könyvtár

A Magyar Képzőművészeti Egyetem weboldala

Szállási Árpád dr.: 100 éves a magyar művészeti anatómia oktatása. In: Orvosi Hetilap, 1998. 2. sz. 82-85. p. Arcanum Digitális Tudománytár

A Szépművészeti Múzeum honlapja. Dürer feketén/fehéren

Ugorj a képbe. Budai Rita művészettörténész Youtube-csatornája

Ajánló

További tematikus virtuális kiállításaink