A díszes, a tudományos és a különös: antik könyvillusztrációk és elméletek
A kódexek és egyéb régi könyvek illusztrációi a művészek esztétikai érzékén túl az adott kor tanairól, eszméiről is árulkodnak. Bizonyos korokban a szépséget isteni eredetűnek tartották, és úgy gondolták, a művészek felelőssége, hogy Isten dicsősége a művészeti alkotásokon is megfelelően tükröződjön, így bizonyos mesterműveket különösen nagy felelősségtudattal és nagy gonddal készítettek.
Tractatus de mathesi, 1640, Gradualis Romano-Augustini Pars, Miscellanea philosophica - ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár, PDM
Kopernikuszi fordulat: amikor rájöttünk, hogy nem a föld a világ közepe
Tractatus de mathesi, 1640 - ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár, PDM
1543-ban jelent meg Kopernikusz „Az égi pályák forgásáról" címmel írt műve, majd a nyugati kultúra egyik nagy jelentőséggel bíró könyvévé vált. A könyv és a hozzá kapcsolódó történet minden olyan szituáció kiváló mintapéldája, amelyben egy merészen új elmélet felvállalására kerül sor úgy, hogy az elméletgazda még a heves negatív reakciók és üldöztetés ellenére is hajlandó szembefordulni az uralkodó nézetek képviselőivel. Kopernikusz esetében ez a fordulat az volt, hogy felvállalta véleményét, amely szerint nem a Föld körül keringenek az égitestek, a bolygók, a Nap és a csillagok, hanem a Nap körül: "minden bizonnyal királyi helyén trónolva, a Nap kormányozza a csillagok – őt körülvevő – családját". E képen látható ábrázolás már Kopernikusz elméletével összhangban készült.
Tractatus de mathesi, 1640 - ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár, PDM
A szépség, ami Istentől ered
Ahogy azt a középkori kéziratok díszes ábrái is jól példázzák, alkotóik értékrendjében fontos szerepet játszott a szépség. De elmélkedéseik során nem csak maga a szépség, hanem annak lényege és eredete is foglalkoztatta őket. Például Szent Ágoston műveiben olvasható vélekedések szerint a szépség Istentől ered. Az elmélet szerint Isten, mint természetfölötti lény a teremtmények létrehozása mellett gondoskodott a szépség megteremtéséről is. Ami elméletük szerint az Isten által alkotott lények testrész-arányainak finom harmóniájában nyilvánul meg, azaz matematikai törvényszerűségeken alapul:
„Miként a test szépségéhez megkívántatik, hogy tagjainak legyen kötelező aránya, és hogy szín ragyogjon rajtuk, ugyanígy minden szépség fogalmához megkívántatik valamely dolgok egymás közti aránya, akár részeiké, akár elemeiké, akár bármié, amit a forma világossága beragyog.” – Albertus Magnus
Gradualis Romano-Augustini Pars - 1301 - ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár, PDM
A szépségfelfogásban gyökeres fordulatot hozott Aquinói Tamás felfogása, aki a szépség fő szempontjait olyan isteni jellegű elvek és jellemző tulajdonságok megnyilvánulásaként határozta meg, mint például a harmonikus teljesség, a formai tökéletesség vagy a világos áttekinthetőség.
Tractatus de mathesi, 1640 - ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár, PDM
A látható világ, mint egy láthatatlan képmása
Egy másik elmélet szerint létezik egy másik világ, amely földiek számára láthatatlan, és amely az igazi, az eredeti, és amely a földi világ mintaképe.
„Azért a láthatók által mutatkozik meg a láthatatlanok valósága, mert lelkünk nem tud felérni maguknak a láthatatlan dolgoknak valóságához, hacsak nem művelődött a láthatók szemlélésén, mégpedig úgy, hogy a látható formákat a láthatatlan szépség képeinek tartsa. Mivel pedig a dolgok szépsége formáikban áll, helyesen mondják, hogy a láthatók formáiból kimutatható a láthatatlan szépség, mivel a látható szépség a láthatatlan szépség képmása.” – Kommentár Dionysius Mennyei hierarchiájához
Gradualis Romano-Augustini Pars - 1301 - ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár, PDM
Ez a teológiai elmélet feltehetőleg egy – a sokkal korábban íródott – Bibliában található szakaszra épült, amely szerint a látható világ annak szépségével egy láthatatlan világ képmásaként jött létre:
„Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható.” – Pál levele a Zsidókhoz 11,1-7
Miscellanea humanistica - 1301 - ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár, PDM
Különös módon az egymás mellett párhuzamosan létező látható és láthatatlan világ teóriáját alátámasztani látszanak azok a modern csillagászati elméletek, amelyek szerint a világegyetemünknek csak 15%-a áll fizikailag látható (atomok alkotta) anyagból, a világ többi része (a fennmaradó 85%-a) nem látható, úgynevezett sötét anyagból áll. E teóriát pedig azok a számítások, matematikai modellek és számítógépes szimulációk modelljei alapozták meg, amelyek alapján úgy tűnik, a világegyetem galaxisai önmagukban nem rendelkeznek elegendő gravitációs erővel ahhoz, hogy a bennük lévő bolygórendszerek rendezett formában a helyükön maradjanak. Ebből következik, hogy – a csillagászok szerint – léteznie kell valamilyen láthatatlan összetartó erőnek, ami a helyükön tartja őket. Ezt az erőt nevezik sötét anyagnak.
Erdélyi Károly
Forrás
- Simonyi Károly (1995). Ti jobban féltek... A kopernikuszi fordulat. Természet Világa, (126). 10
- Marosi Ernő: A középkori művészet történetének olvasókönyve (1997). ISBN 9635061595
- Dionüsziosz Areopagitész, fordította Erdő Péter: A mennyei hierarchiáról. (5. század), Budapest, (1994). ISBN 9637978550
- Judit, N. (2003). A Világegyetem fejlődése. Magyar Tudomány, (10), 1248.
- Ahmed, Z., Akerib, D. S., Arrenberg, S., Bailey, C. N., Balakishiyeva, D., Baudis, L., & Cabrera, B. et al. (2010). Dark matter search results from the CDMS II experiment. Science, (327). 5973, 1619-1621.
