A díszes, a tudományos és a különös: antik könyvillusztrációk és elméletek

A kódexek és egyéb régi könyvek illusztrációi a művészek esztétikai érzékén túl az adott kor tanairól, eszméiről is árulkodnak. Bizonyos korokban a szépséget isteni eredetűnek tartották, és úgy gondolták, a művészek felelőssége, hogy Isten dicsősége a művészeti alkotásokon is megfelelően tükröződjön, így bizonyos mesterműveket különösen nagy felelősségtudattal és nagy gonddal készítettek.

lead_kódex_20200319_d10b7 Tractatus de mathesi, 1640, Gradualis Romano-Augustini Pars, Miscellanea philosophica - ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár, PDM

Kopernikuszi fordulat: amikor rájöttünk, hogy nem a föld a világ közepe

E_4__0007_0009.jpg

Tractatus de mathesi, 1640 - ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár, PDM

1543-ban jelent meg Kopernikusz „Az égi pályák forgásáról" címmel írt műve, majd a nyugati kultúra egyik nagy jelentőséggel bíró könyvévé vált. A könyv és a hozzá kapcsolódó történet minden olyan szituáció kiváló mintapéldája, amelyben egy merészen új elmélet felvállalására kerül sor úgy, hogy az elméletgazda még a heves negatív reakciók és üldöztetés ellenére is hajlandó szembefordulni az uralkodó nézetek képviselőivel. Kopernikusz esetében ez a fordulat az volt, hogy felvállalta véleményét, amely szerint nem a Föld körül keringenek az égitestek, a bolygók, a Nap és a csillagok, hanem a Nap körül: "minden bizonnyal királyi helyén trónolva, a Nap kormányozza a csillagok – őt körülvevő – családját". E képen látható ábrázolás már Kopernikusz elméletével összhangban készült. 

E_4_5o_6o.jpg

Tractatus de mathesi, 1640 - ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár, PDM

A szépség, ami Istentől ered

Cod_Lat_0017_11_o_a.jpgAhogy azt a középkori kéziratok díszes ábrái is jól példázzák, alkotóik értékrendjében fontos szerepet játszott a szépség. De elmélkedéseik során nem csak maga a szépség, hanem annak lényege és eredete is foglalkoztatta őket. Például Szent Ágoston műveiben olvasható vélekedések szerint a szépség Istentől ered. Az elmélet szerint Isten, mint természetfölötti lény a teremtmények létrehozása mellett gondoskodott a szépség megteremtéséről is. Ami elméletük szerint az Isten által alkotott lények testrész-arányainak finom harmóniájában nyilvánul meg, azaz matematikai törvényszerűségeken alapul: 

„Miként a test szépségéhez megkívántatik, hogy tagjainak legyen kötelező aránya, és hogy szín ragyogjon rajtuk, ugyanígy minden szépség fogalmához megkívántatik valamely dolgok egymás közti aránya, akár részeiké, akár elemeiké, akár bármié, amit a forma világossága beragyog.” – Albertus Magnus

Cod_Lat_0035_8_o.jpg

Gradualis Romano-Augustini Pars - 1301 - ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár, PDM 

A szépségfelfogásban gyökeres fordulatot hozott Aquinói Tamás felfogása, aki a szépség fő szempontjait olyan isteni jellegű elvek és jellemző tulajdonságok megnyilvánulásaként határozta meg, mint például a harmonikus teljesség, a formai tökéletesség vagy a világos áttekinthetőség.

E4_0023_24_25.jpg

Tractatus de mathesi, 1640 - ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár, PDM

A látható világ, mint egy láthatatlan képmása

Cod_Lat_0015_11o.JPGEgy másik elmélet szerint létezik egy másik világ, amely földiek számára láthatatlan, és amely az igazi, az eredeti, és amely a földi világ mintaképe.   

„Azért a láthatók által mutatkozik meg a láthatatlanok valósága, mert lelkünk nem tud felérni maguknak a láthatatlan dolgoknak valóságához, hacsak nem művelődött a láthatók szemlélésén, mégpedig úgy, hogy a látható formákat a láthatatlan szépség képeinek tartsa. Mivel pedig a dolgok szépsége formáikban áll, helyesen mondják, hogy a láthatók formáiból kimutatható a láthatatlan szépség, mivel a látható szépség a láthatatlan szépség képmása.” Kommentár Dionysius Mennyei hierarchiájához

Cod_Lat_0035_65.jpg

Gradualis Romano-Augustini Pars - 1301 - ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár, PDM

Ez a teológiai elmélet feltehetőleg egy – a sokkal korábban íródott – Bibliában található szakaszra épült, amely szerint a látható világ annak szépségével egy láthatatlan világ képmásaként jött létre:

„Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható.” – Pál levele a Zsidókhoz 11,1-7

Cod_Lat_0020_09_o_b.jpg

Miscellanea humanistica - 1301 - ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár, PDM

E_4__0013_14_22.jpgKülönös módon az egymás mellett párhuzamosan létező látható és láthatatlan világ teóriáját alátámasztani látszanak azok a modern csillagászati elméletek, amelyek szerint a világegyetemünknek csak 15%-a áll fizikailag látható (atomok alkotta) anyagból, a világ többi része (a fennmaradó 85%-a) nem látható, úgynevezett sötét anyagból áll. E teóriát pedig azok a számítások, matematikai modellek és számítógépes szimulációk modelljei alapozták meg, amelyek alapján úgy tűnik, a világegyetem galaxisai önmagukban nem rendelkeznek elegendő gravitációs erővel ahhoz, hogy a bennük lévő bolygórendszerek rendezett formában a helyükön maradjanak. Ebből következik, hogy – a csillagászok szerint – léteznie kell valamilyen láthatatlan összetartó erőnek, ami a helyükön tartja őket. Ezt az erőt nevezik sötét anyagnak.

EK

Forrás

Tetszett ez a virtuális kiállítás? Olvasson tovább!