(Ön)Arcképcsarnok

Önarcképek; olyan művészeti alkotások, melyek modelljei maguk az alkotók voltak. A szó hallatán sokunk lelki szemei előtt megjelenik egy-egy híresebb kép, például Albrecht Dürer önarcképe, ahogy Krisztusként ábrázolja magát, Raffaello nyugodt vonásai, vagy egy, a megközelítőleg száz Rembrandt van Rijn önmagát ábrázoló metszete, rajza, vagy festménye közül.

02_39060_czigany_modem.jpgAz önarcképfestő művészek közül többeknél, önportréinak számosságának köszönhetően egy teljes önarckép-önéletrajz tárul elénk, képeiket időrendben nézve megfigyelhetjük a művész technikai fejlődésén keresztül arcának, személyiségének és érzelmi világának változását is.

Czigány Dezső pályája során kimagaslóan sok, körülbelül hetven önportrét festett. Czigány gyakran ábrázolta portréin magát másnak. Ez jelenik meg Nevető önarckép és Önarckép csuhában című képein is. Érdekesség, hogy előbbi képen látható egyik tárgy, a kancsó, gyakran megjelenik csendéletein is, míg utóbbi képen szerzetesként, csuhában látjuk a művészt, mely szintén gyakran visszatérő elem.

08_65890_rippl_rrm.jpgNagy a jelentősége a kontextusnak, hogy a festő milyen környezetben ábrázolja, belehelyezi-e magát valamilyen idealizált szerepbe, a képen mik, vagy kik veszik körül, milyen színeket használ, milyen tárgyakat jelenít meg.

A művész ecset és anyaghasználata az évek során sokat változik. Bizonyos esetekben egy-egy festőnél pont az önmagáról készített portréin érdemes e folyamatot megfigyelni, hiszen modellként mindig kéznél van a festő, van idő a fények és színek, vonások és textúrák tanulmányozására, emellett önmegfigyelésre, önelemzésre is alkalmas eszköz e műfaj.

Hegedüs László önarcképeiHegedüs László önarcképeinek technikai és anyaghasználatbeli változásain ez jól látszik. Míg az akvarell képek letisztultabb és szellősebb benyomást keltenek, addig az olajfestményt közelebbről szemlélve pont az ellenkező hatást érezhetjük; az 1985-ben festett önarcképén, az arc és környéke plasztikussá válik, kiemelkedik a sok rétegben felvitt festéktől.

Szintén a technikai változás kapcsán érdekes szempont, hogy ugyanaz az arc hogyan változik meg, ha a művész nagyban eltérő technikát választ.

 

13_256325_Varga_Hajdu_Istvn_rrm.jpgA következő képek Varga Hajdu István művei, az első pasztell krétával/ceruzával készült, a második egy tusrajz, a harmadik pedig egy linóleummetszet. A technikából is adódik, hogy az elsőnél lehetőség adódik az arcvonásokat a színek és az eszköz segítségével finomítani, a tusrajznál már inkább a markánsabb vonások és erősebb árnyékok jutnak szerephez, egy linómetszet esetében pedig a metszés során csak az erősebb, karakteresebb vonalakat emeli ki.

Az önarcképek által a művész közvetlenebb kapcsolatot tud teremteni önmaga és a művét szemlélő közönséggel. Vizsgálhatóvá, elemezhetővé válik az arckifejezés, a képen látható művész arcán érzelmeket azonosítunk, amikre reflektálhatunk, érzelmek társítunk a képhez és a művészhez is.

16_252547_dura_lajos_csmlh.jpgKapcsolódó irodalom:

 

KF