Farsangi szokásokról
A farsang vízkereszt napjától hamvazószerdáig tartó időszak. A farsangi rítusok első számú célja a tél elűzése és a termékenység elősegítése volt. Már az ókori Rómában is rendeztek álarcos felvonulásokat, mulatságokat a téltemetés és a tavaszvárás jegyében.
Egy kis etimológia
A Magyar Néprajzi Lexikon szerint hazánkban a farsang kialakulása a középkorra tehető, és elsősorban német hatás érezhető az elterjedésben, ez a farsang kifejezésünkben is megmutatkozik.
„A farsang bajor-osztrák eredetű a magyarban, első írásos megjelenése a XIV. század közepéről való. A szó a Fastenschank (kb. ’böjti italmérés’) összetett szóból származik (fasten ’böjtöl’, Schank ’italmérés, söntés’). Így eredetileg a farsangi időszak utolsó napjára, azaz húshagyókeddre utalt.”
A farsang csúcspontja azonban kétségtelenül a karnevál, vagy hagyományos magyar nevén, „a farsang farka”. Ez konkrétan a farsangvasárnaptól húshagyókeddig tartó három nap, valójában maga a télbúcsúztató karnevál. Hogy mit jelent a húshagyó kifejezés a keddben? A „húshagyó” elnevezés az olasz eredetű karnevál szó tükörfordítása, tulajdonképpen a latin carne levare „húselhagyás” kifejezésből ered. Állítólag ebből született a Carne, vale! – „Hús, ég veled!” felkiáltás, vagyis maga a carneval, karnevál kifejezés is.
Farsangi étkek
Általában ekkor zajlik a legtöbb disznóvágás, így az ételek java disznóhúsból készül. De a mulatságokból nem maradhatnak ki a különböző fánkok, mint amilyen a csöröge. A csörögefánk onnan kapta a nevét, hogy miközben sülnek a tésztadarabok, egymáshoz ütődnek és csörgő hangot hallatnak.
Ami az étkezési szokásokat illeti, kövércsütörtökön Szeged környékén jó zsíros ételeket főztek és sokat ettek abban a hitben, hogy így bő lesz a termés, és kövérre híznak a disznók. A Muravidéki falvakban disznóhús, káposzta, kocsonya, fánk, bor és pálinka került az asztalra. A farsangi ételek maradékát pedig megszárították, porrá törték, és beteg jószágokat gyógyítottak vele. A Szerémségben az első napon fánkot sütöttek, mert úgy hitték, így a vihar biztos nem viszi el a háztetőt.
Álarcok és maskarák
Míg az álarcosbálokról egyesek a főúri palotákban rendezett mulatságokra asszociálnak, addig másoknak a kissé kopottas iskolai tornaterem ugrik be, ahol a nagymama által varrt jelmezben mosolyog kissé félszegen a kötelező csoportképeken.
Bár a helyszín lényeges különbség, közös pont: a beöltözés. A maskarák, jelmezek viselése mindig szimbolikus jelentésű. Minden esetben az a vágy él az álarcot viselőben, hogy kipróbálhassa, milyen volna másnak lenni.
A mohai tikverőzéstől a busójárásig
Szinte tájegységenként találunk egy-egy különleges farsangi népszokást, mint amilyen a tikverőzés, a dőrejárás vagy a busójárás.
A tikverőzés nevét a csupán jelképesen elvégzett „tyúkverésről” kapta, a tyúkok fenekét a bohócok furkósbotjukkal jelképesen megütögetik, amely szimbolikus cselekedet a jószág termékenységét hivatott elősegíteni, azonban a rítus lényege a tojások megkeresése. Jó hír, hogy a tojások nem vésznek kárba, mert belőlük rántotta készül.
A dőrejárás egy Felső-Csallóközben elterjedt farsangi népszokás, amely egyike a legősibb fennmaradt népi mítoszjátékoknak, és egyúttal a mohácsi busójárás kis testvére is. Ilyenkor egy esküvői menetet utánoznak a résztvevők, akik mindenfélékkel „zaklatják” a falubelieket. A dőre egyébként bolondozó férfit jelent a térségben.
A legismertebb farsangi mulatság a mohácsi busójárás, mely a sokácok (horvátul Šokci) világszerte ismert népszokása. A télűző ünnepről bővebben a következő héten olvashatnak.
TÉ
Forrás:
