Tekerőlant

kép

Csellóhoz hasonló testű fa tekerőlant, amit Mandel Róbert készített.

Vonós hangszer. Tekerő, nyenyere, kolduslant, szentlélekmuzsika néven is ismert hangszer. Az összes húrja egy begyantázott fakorong vagy dörzskerék forgatásával hoz rezgésbe a játékos, miközben a billentyűzeten játssza a dallamot. Jellegzetes hangját a kísérőhúrok, burdonhúrok adják. A magyar tekerősök ülve játszottak rajta a forgatókart folyamatosan tekerve, a billentyűk pedig két sorban sorakoztak a hangszer házon. A tekerőlantról első feljegyzés a 10. századból származik, egy clunyi bencés apát írt róla először. A középkorban főleg templomokban használták, majd trubadúrok között is népszerűvé vált egy kisebb, hordozhatóbb formája, a 'chifonie'. Az arisztokrácia kedvelt hangszerévé vált, de miután elterjedt egész Európában, a koldusok, vándorok is előszeretettel használták, így csökkent a tekerőlant presztízse. Napjainkra viszont újra divatba jött, így több műfajban is hallható a hangja.

Cím(ek), nyelv
nyelv magyar
Tárgy, tartalom, célközönség
tárgy vonós hangszer
tárgy húros hangszer
tárgy tekerő
tárgy nyenyere
tárgy kolduslant
tárgy szentlélekmuzsika
Személyek, testületek
létrehozó/szerző Leskowsky Albert
Tér- és időbeli vonatkozás
az eredeti tárgy földrajzi fekvése Kecskemét
Jogi információk
jogtulajdonos Leskowsky Hangszergyűjtemény Közalapítvány
hozzáférési jogok Fizetős hozzáférés
Forrás, azonosítók
forrás Leskowsky Hangszergyűjtemény
leltári szám/regisztrációs szám LV069