Tekerőlant
Csellóhoz hasonló testű tekerőlant
Vonós hangszer. Tekerő, nyenyere, kolduslant, szentlélekmuzsika néven is ismert hangszer. Az összes húrja egy begyantázott fakorong vagy dörzskerék forgatásával hoz rezgésbe a játékos, miközben a billentyűzeten játssza a dallamot. Jellegzetes hangját a kísérőhúrok, burdonhúrok adják. A magyar tekerősök ülve játszottak rajta a forgatókart folyamatosan tekerve, a billentyűk pedig két sorban sorakoztak a hangszer házon. A tekerőlantról első feljegyzés a 10. századból származik, egy clunyi bencés apát írt róla először. A középkorban főleg templomokban használták, majd trubadúrok között is népszerűvé vált egy kisebb, hordozhatóbb formája, a 'chifonie'. Az arisztokrácia kedvelt hangszerévé vált, de miután elterjedt egész Európában, a koldusok, vándorok is előszeretettel használták, így csökkent a tekerőlant presztízse. Napjainkra viszont újra divatba jött, így több műfajban is hallható a hangja.
Kiskunszállási idős házaspár ajándéka.
Cím(ek), nyelv | |
---|---|
nyelv | magyar |
Tárgy, tartalom, célközönség | |
tárgy | vonós hangszer |
tárgy | húros hangszer |
tárgy | tekerő |
tárgy | nyenyere |
tárgy | kolduslant |
tárgy | szentlélekmuzsika |
Személyek, testületek | |
létrehozó/szerző | Leskowsky Albert |
Tér- és időbeli vonatkozás | |
az eredeti tárgy földrajzi fekvése | Kecskemét |
Jogi információk | |
jogtulajdonos | Leskowsky Hangszergyűjtemény Közalapítvány |
hozzáférési jogok | Fizetős hozzáférés |
Forrás, azonosítók | |
forrás | Leskowsky Hangszergyűjtemény |
leltári szám/regisztrációs szám | LV061 |