Billentyű nélküli tekerőlant, amit Hideg Imre készített és játszott rajta Kecskeméten.

Vonós hangszer. Tekerő, nyenyere, kolduslant, szentlélekmuzsika néven is ismert hangszer. Az összes húrja egy begyantázott fakorong vagy dörzskerék forgatásával hoz rezgésbe a játékos, miközben a billentyűzeten játssza a dallamot. Jellegzetes hangját a kísérőhúrok, burdonhúrok adják. A magyar tekerősök ülve játszottak rajta a forgatókart folyamatosan tekerve, a billentyűk pedig két sorban sorakoztak a hangszer házon. A tekerőlantról első feljegyzés a 10. századból származik, egy clunyi bencés apát írt róla először. A középkorban főleg templomokban használták, majd trubadúrok között is népszerűvé vált egy kisebb, hordozhatóbb formája, a 'chifonie'. Az arisztokrácia kedvelt hangszerévé vált, de miután elterjedt egész Európában, a koldusok, vándorok is előszeretettel használták, így csökkent a tekerőlant presztízse. Napjainkra viszont újra divatba jött, így több műfajban is hallható a hangja.