K. Györgyöt 1940 és 1944 között háromszor sorozták munkaszolgálatra. Mindháromról írt visszaemlékezést. A memoárokat feltehetően egykorú napló alapján fogalmazta. Mindhárom kötet nagy részletességgel mutatja be a kényszermunka állomásait, eseményeit. 1940 közepén – az egykori karpaszományos őrmester immáron rangja fosztva, civilben vonult be. A Szamos partján (félúton Szatmárnémeti és Máramaros) között fekvő Szamosveresmart faluba vezényelték századát, ahol eleinte önmagáért való, értelmetlen munkát kellett végeznie: Felgereblyéztették velük a falu parkját, ezután újra szét kellett szórniuk az avart, majd kezdeni újra a takarítást. Néhány nappal később a Károly erődvonal bontásához vezényelték ki őket. (Ezt a védelmi rendszert Románia építette ki, Magyarország felé húzódó határán. Egyetlen puskalövés nélkül került a szomszédos ország kezére, a II. Bécsi döntés következtében.) Még az 1940-es év folyamán hazatér a század Beszterce, Sajómagyaros útirányon át. Két évvel később, 1942. május 27-én a váci kiegészítő parancsnokság a a 109/8-as frontra vonuló kisegítő munkaszolgálatos századba osztotta be. Július 21-én indult az egység Vác, Csáca, Breslau, Radom, Deblin, Lublin, Breszt-Litovszki, Miinszk útirányon át Kijevbe. Kishíján az állandó partizánháborúk dúlta Brjanszkba vezényelték őket erődítésre, egy véletlen mentette meg ettől a csoportot: a szomszédos, 9.számú munkaszolgálatos század parancsnoka egy ízben beszédbe elegyedett egyik zsidó szolgálatosával, s a társalgás közben még vállára is tette a kezét. (Régi, jó ismerősök voltak.) Meglátva ezt a felettes tiszt, dühbe jött, s 9. századot küldte Brjanszkba. Korányiék egysége így a Kijevtől nagyjából 20 km-re fekvő Fasztyiv településre került és fakitermelés lett a feladata. Később az egységet a Pripjaty mocsarakhoz rendelték, lecsapolási munkára. (Mivel vonatuk út közben összetalálkozott Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök szerelvényével, visszakövetkeztethető, hogy 1942 októberét írták ekkor.). Közeledett a tél. A súlyos mínuszokban a mocsár-lecsapolási munka a biztos fagyhalállal ért fel. Értesülve erről budapesti rokonságuk szó szerint kivásárolta a század tagjait. Szabályos visszahívó-paranccsal térhettek haza a magyar fővárosba. (Az időpont nehezen behatárolható, de még a súlyos hidegek, s a frontáttörés előtt.) A Vereckei-hágón keresztül vezetett az útjuk. 1944 márciusában, a német megszállást követően Korányi a Kozma utcai Chevra Kadishánál helyezkedett el sírgondokként. (A zsidótörvények szinte teljesen lekorlátozták a zsidó származású magyarok munkavállalási lehetőségeit, élelmiszerjegyet viszont csak igazolt munkaviszonnyal lehetett kapni.) Svéd menlevele kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a nyilas hatalomátvétel után ne sorozzák harmadszor is munkaszolgálatra. SAS behívóját a gépkocsizó századhoz kapta. ( Mivel volt jogosítványa) Kissé érthetetlen, hogy ennek tükrében miért kellett a Baross utcai volt dohánygyárban dolgoznia. Innen terelték századát 1944 novemberének végén Kápolnásnyékre, majd a közeli Göböljárás-pusztára. December 8-án a 3. Ukrán Front Földvárnál átkelt a Dunán, és nyugatról közelített Budapesthez. Ennek hírére a munkaszolgálatos század is visszavonulásba fogott. December közepétől a keleti Pályaudvar közelében, a Nemzeti Lovarda épületében szállásolták el őket. Munkáról itt már nemigen lehetett szó, hiszen december 24-én a szovjet gyűrű bezárult a főváros körül, az épületet több bombatalálat is érte. Egy sok áldozatot követelő légiriadó után az egész egységet átkísérték őreik a gettóba. Itt sem voltak teljes biztonságban a német csapatok ugyanis a kerület légvédelmi ágyúit a gettó területére csoportosították, így folyamatos bombázásnak volt kitéve a térség. Január 18-án a szovjet csapatok megérkezésekor K. György is felszabadult.

György K. was conscripted for labor-service three times between 1940 and 1944. He wrote memoirs of all of them. The memoirs were supposedly written based upon his old diary. All three volumes showes the stages of forced labor and events in great details. In mid-1940 - the former arm-edging sergeant, deprived of his rank, joined the army from the civilian life. His unit was commanded to village Szamosveresmart (lying halfway between Szatmárnémeti and Máramaros) where they were commanded to carry out meaningless job: they had to rake the village park, then had to disperse the litter and re-start the cleaning. A few days later, they were commanded to tear the Károly-fort down. (It had been built as a defense system in Romania along the Hungarian border. The event happened without a single shot in the neighboring country as a result of the Second Vienna decision.) The century returned to Beszterce in 1940 through the Sajómagyaros route. Two years later, on May 27, 1942, he was commanded to the labor-service unit nr. 109/8 by the headquarter of Vác. On July 21 the unit started to Kiev on the route of Vác, Csáca, Breslau, Radom, Deblin, Lublin, Brest-Litovsk, Minsk. They nearly were commanded to fortify Bryansk where constant partisan wars were going on. A coincidence saved them from it: the commander of the neighboring labor battalion nr. 9 started a conversation with one of the Jewish laborers, and he even put his hand on the laborer’s shoulder while talking to him. (He was an old, good friend.) Seeing this, the superior officer was enraged and sent the 9th century to Bryansk. The unit of Korányi thus got to Fasztiv, a settlement roughly 20 kms from Kiev and was given the task of logging. Later the unit was ordered to Pripyat marshes for drainage work. (Because they encountered Ferenc Szombathelyi, Chief of the Military Officers, it must have happened in October 1942.) The coming winter made swamp-draining work equal to death in the frost. As relatives in Budapest learnt it, they literally bought the members of the century. They could return to the Hungarian capital by a regular call-back command. (Date is difficult to define, but it happened before the severe cold and the break-through.) Their route led through the pass-through of Verecke. In March 1944, after the German invasion, Korányi started to work at Chevra Kadisha as caretaker in the Jewish Cemetery in Kozma street. (Jewish law almost completely hemmed employment opportunities for the Hungarian Jewish descent, but food tickets could be obtained only with justified employment of the person.) His Swedish Protection letter proved insufficient to avoid recruitment for the third time for labor-service after the Arrow Cross takeover. SAS-call was called to the motorized squadron. (Since he had a driver's license.) Somewhat hard to understand why he had to work int he tobacco factory of Baross street. His century was diverted to Kápolnásnyék and the close Göböljárás-mere. On 8th December the 3rd Ukrainian Front crossed the Danube at Dunaföldvár and arrived to Budapest from the West. After that the labor-service century also started the withdrawal. They were sattled at the National Riding Center’s building near the East-Railway Station. They could not work here very effectively, since the Soviet troops closed a ring around the capital city on December 24 and the building was also bombed. After an air-raid alert resulted in many dead people, the whole unit was escorted to the ghetto by their guardians. They were not completely safe here either, because the German troops grouped the anti-aircraft guns grouped in the district of the ghetto, so the area was subjected to continuous bombardment. On January 18, the arriving Soviet troops liberated György K. as well.