Perczel Mór (1811-1899) A honvéd tábornok 1811. november 11-én látta meg a napvilágot Bonyhádon. Bonyhád újkori története szorosan összefonódott a Perczel család történetével. A család őse a XVI. században került Magyarországra, részt vett a török ellenes honvédelemben. A bonyhádi ág megalapítója Perczel József már Tolna vármegye alispánja volt. Az ő unokájának, Perczel Sándornak volt hetedik gyermeke Perczel Mór. Perczel Sándor jószívű, de katonás természetű, inkább konzervatív gondolkodású, nyers modorú ember volt. Anyja Kajdachy Erzsébet 21 gyermeknek adott életet. A család élete Börzsönyben, Bonyhádon és Pesten zajlott. 1817-től tanítójuk a későbbi magyar költőfejedelem, Vörösmarty Mihály volt, aki 3 év kihagyással, 1826-ig nevelte az ifjakat. Perczel Mór így emlékezett meg Vörösmartyról: „Ami nemes érzéseket, fogékonyságot a jó és szép iránt, s kivált hazaszeretetet, s szabadelvű hajlamokat belénk a természet ültetett, azokat gondosan ő fejtette, emelte és erősítette.” A fiatal Perczelt 1827-ben vették fel hadapródnak, ezzel élete szorosan kötődött a katonasághoz, s később az 1830-as évektől a politikai élethez. Perczel Mór pályája csúcsát a szabadságharc hadvezéreként érte el. Részt vett a pákozdi és az ozorai csatában, majd ’48 október és novemberében a Muraközt foglalta vissza a császáriaktól. Megjósolta Görgei árulását és többször élesen kritizálta Kossuth kormányzói tevékenységét. Sokezer társához hasonlóan Perczel Mórnak is az emigráció sanyarú sorsa jutott a szabadságharc leverése után. 1867-ig Törökországban, Angliában és Jersey szigetén élt egyre nehezebb sorban családjával. A kiegyezés után hazatértek és újra kezdték az életet Bonyhádon. 1870-ig újra aktívan politizált, de később is részt vett Tolna és Baranya vármegye közéletében. 1899. május 23-án halt meg Bonyhádon. Koporsójánál ott állt a Völgység népe, Bonyhád apraja-nagyja. A családi sírboltban helyezték örök nyugalomra.